outside  |   kritika   írások   felolvasás   rendezvények  |  inside

outside  |   betekintés   gondolatok   kutatás   elmélet  |  inside

Írások

magyar  |  english

___________________________________________________

I. Bibliográfia

II. Szinopszisok

___________________________________________________

.

I. Bibliográfia

............................................................

TARTALOM:

A megjelenés éve, helye

A novella címe, terjedelme, témája

.............................................................

1977. GALAKTIKA 27. szám:

Fehér kör (később: Kétszemélyes világ)

[terjedelem: 36.873 karakter - szóköz nélkül]

Egy rendkívüli fantáziával megáldott apa, és süketnémának született kislánya tragikus története. Felismerik telepatikus kapcsolatukat, majd végtelenül kiterjesztik annak hatósugarát. Együtt hívják meg a „Babákat”, amivel egy katasztrófát idéznek elő, melybe legelőször ők ketten halnak bele.

1978. Magyar Ifjúság

Kati és a komputer

[10.549]

A 70-es években, az elterjedő üzemi számítógépek hőskorában játszódó (reális, „magyar”) történet. Egy csalódás története: amikor végre megérkezik a számítógép (Katinak, a számítástechnika jól képzett megszállottjának „szerelme”), hamarosan meg is hibásodik.

1980. Ország-Világ

Tökéletes tükör nincs (később => Szimmetria)

[11.655]

Abszurd űrtörténet a távoli jövőben. Egy ifjú pár nászutazása, mely nem csak az általános természeti szimmetriához, hanem annak speciális, konkrét megnyilvánulásához is elvezet. Két nő azonban sohasem lehet teljesen egyforma…!

1982. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó

Kozmosz Fantasztikus könyvek sorozat

"Kétszemélyes világ" - 16 novella

1. Egy marék por

[9.407]

Egy magashegyi, Hold-imádó kis falu szégyenteljes emléke: a Szent Hold-ról a helyi gyerekekkel földrajzi ismereteket „elhitető” tanítónak meg kell halnia. Évtizedekkel később a faluban váratlanul megjelenik a tanító „akkor” eltűnt fia, Csang, és elvisz magával mindenkit a Holdra…

2. Utcai baleset

[12.069]

Namba – akit az „idegenek” több tízezer évvel ezelőtt vittek el innen a Földről – visszatér, és egy mai nagyváros közepén köt ki. Most is törzsfőnökhöz méltóan viselkedik: anélkül, hogy bármit is megértene ebből a furcsa világból, mintegy „reflexből” megmenti egy vallásos nénike életét.

3. Rövidzárlat

[10.213]

Egy szép, de „sikertelen” nászútról hazatérő ifjú pár első estéje otthon. Egy váratlan áramszünet „menti meg” a kínos helyzetet, Emil elalszik. Viola pedig kapcsolatba kerül az idegenekkel, akik a rövidzárlatot okozták, s a földi ember természetes szaporodásának titkát keresik…

4-5-6. 1908. június 30., Vanavara (három változat)

A Magyar Írók Szövetsége 1975-76-ban együtt tartott egy fiatal kollektívát, a tehetségesnek vélt kezdő sci-fi-írókat. Patrónusuk, a Kossuth díjas író, Hernádi Gyula egy ízben „házi feladat”-ul adta nekik az ún. Tunguz katasztrófa témáját. Kasztovszky Béla három változathoz is ihletet kapott…

4. A szemtanú

[4.650]

Ilja Zvon, a szibériai medvevadász – felserdült fiával, Aljosával együtt - szemtanúja, sőt mintegy epizódszereplője volt egy idegen űrhajó leszállásának a tajgában.

5. Egy függvény két gyöke

[6.334]

Egy intelligens óriás-számítógép (TER) logikusan levezeti kíváncsi és szakértő kérdezőinek, hogy a „Tunguz meteorit” egy űrhajó katasztrófája volt, mely az Univerzum szimmetria-párjából, az „Antivilágból” érkezett. Ahol az idő is ellentett előjelű – tehát „még” figyelmeztethetjük őket!

6. Álnok kék bolygó

[6.087]

Egy absztrakt, „kozmológiai” megfejtés a Tunguz-rejtélyre. Az antianyag világából ide tévedő értelmes kisbolygót megtéveszti a Föld felszínén (a közeljövőben) folyó nukleáris (annihilációs) világháború. Azt hiszi, végre hazaérkezett, pedig – a mi múltunkban - a biztos pusztulás vár rá.

7. Kétszemélyes világ (korábban: Fehér kör)

[36.873]

Egy rendkívüli fantáziával megáldott apa, és süketnémának született kislánya tragikus története. Felismerik telepatikus kapcsolatukat, majd a végtelenig kiterjesztik annak hatósugarát. Gondolatuk erejével együtt hívják meg a "Babákat", akik ide is jönnek, s ezzel egy földi katasztrófát idéznek elő, melynek első áldozataivá ők ketten válnak.

8. Furcsa bánya

[11.789]

Az „idegen” bányakutató hajó a Föld bolygóhoz közeledik. Előre bemérték, hogy itt még rengeteg, értékes hasadóanyag található, ám közelebb érve borzadva ismerik fel, hogy az uránium és plutónium jelentős része éppen a légkörben mozog… Vagyis, ez itt: egy globális atomháború!

9. Pillanatfelvétel

[16.715]

Jamada és Szizusztiken – tragédiába torkolló – bolygóközi presztízs-vetélkedésének története. Jamada egy földi, Szizusztiken pedig egy Venus-i, itt nálunk tanuló egyetemista. A művészettel, és a személyes képességekkel, egy művészi pillanatfelvétellel kapcsolatban alakul ki a végzetes vita.

10. Musztafa

[36.777]

Delta Musztafa Csagil a Föld bolygó „utolsó” korszakának vezéregyénisége. Apja Nobel-díjat kapott a stabilizált antihélium előállításáért, mely az emberiség energetikai problémáit örök időkre megoldhatta volna. Sajnos, először ebből az anyagból is bombákat készítettek... A Föld lakhatatlanná válik, egy fiatal (teljesen új) nemzedék pedig a Marson kezdi felépíteni az új civilizációt.

11. Kis családom

[10.993]

Egy fiatal, kisgyermekes házaspár egyetlen napja a jövő - minden kényelmet ingyen szolgáltató - városában. A „Lerúghatatlan gyermektakaró” azonban csak orvosi ajánlásra szerezhető meg…

12. A csodaelv

[11.557]

„Ha valaha, valahol olyan jelenséget tapasztalunk, amely nem felel meg a fizika törvényeinek, akkor biztos, hogy értelmes tevékenység nyomára bukkantunk.” Papa felfedezi, odautazik, és – családjával együtt – elpusztul. Egy elhagyott, gigantikus űrbéli automata pedig meglepődik…

13. Viru és Iuba

[23.691]

Két űrhajós befejezte egy idegen bolygó felderítését. Kellemes, de lakatlan planéta. Amikor hazaindulnak, felfedezik egy műhold jelzéseit. Odamennek, és egy ősrégi űrhajót találnak, benne egy gyönyörű, hibernált nővel! Az ő űrhajójuk azonban csak kétszemélyes…

14. Szimmetria (korábban: Tökéletes tükör nincs)

[11.655]

Abszurd űrtörténet a távoli jövőben. Egy ifjú pár nászutazása, amely nem csak az általános természeti szimmetriához, hanem annak speciális, konkrét megnyilvánulásához is elvezet. Két nő azonban sohasem lehet teljesen egyforma...!

15. A lézercsillag-folyosók

[78.696]

Kozmogóniai sci-fi – fiatal, szimpatikus, szerelmes földi szereplőkkel. Akik megfejtik az einsteini Világegyetem „szerkezetét”, és felfedezik az azt behálózó veszteségmentes utazási pályákat, a LCS-folyosókat, melyek nagyon régi, vagy távoli civilizációk közlekedési, sőt „szökési” útvonalai.

16. A csillagvers

[18.961]

Huszonötödik születésnapomra egy csodálatos utazást kaptam: Omega Centauri gömbhalmaz! Kiváló alkalom, hogy – gyermekkori ábrándjaim szerint - végre megírjam az én „Csillag-versemet”. Amiből végül egy közönséges, egyszerű szerelmes vers lesz…

1997. X-Magazin - 2 novella

1. A csodaszer

[1.677]

A csodaszer: az ember hite önmagában. És a csillagokban, és… Ha az Orion 1300 fényévnyi csodáját megértjük – akár közönséges tiszta víz is lehet.

2. Van-e élet a Földön?

[7.600]

A Szíriusz csillaghoz visszatér a Föld bolygón járt Felderítő, és beszámol az ottani fejeseknek egy - a szőrmebunda elleni - tüntetésről. Ezzel nyilvánvalóvá válik számukra, hogy egy ilyen „magas erkölcsiségű” kultúrával egyelőre nem vehetik fel a kapcsolatot, hiszen ők még… húst esznek!

[Felolvasás: Budapest Sziget Rock Fesztivál, 2004.]

1997. Pharma Press Kiadó és:

„A találkozás” c. sci-fi antológia

A diplomata

[45.890]

Donald Holewater felfedez egy égi jeladást, kapcsolatot teremt vele, s az végül megérkezik. Az űrhajó utasa egyetlen hangya! – igaz, annak óriási. Telepatikus képességekkel rendelkezik, és – mint diplomata – meggyőzi Holewater gondosan megválogatott elitcsapatát, hogy…

2000. Möbius Science Fiction Kiadó:

„Az idő hídján” - A mai magyar SF tükre

Ki állítja meg Speedway szenátort?

[27.184]

John Speedway szenátor (már) nem létezik. De ha létez(het)ett volna, döntő szerepet játszott volna az első földi atomháború iraki kirobbantásában, és totális eszkalációjában. Unokája, David Speedway, az időgép 21. századi felfedezője azonban visszatér 1945-be, és megakadályoz egy sorsdöntő találkozást.

.

2000-2001. MATÁV Rt. "PUSKÁS HÍRMONDÓ" című, havonként megjelent internetes szakmai fórumának sci-fi mellékletében megjelent novellák:

2000/1.

Szerencsejáték

[22.419]

Egy baráti kártyaparti négy tehetséges tagjában felmerül a gyanú, hogy az AutóLottó nevű szerencsejátékot computerrel manipulálják. Osztó, Matematikus, Programozó és Műszerész ezután blöfföl, zsarol – és nyer.

2000/2.

Vissza az erdőbe!

[24.505]

A „tökéletes” Város túl jó, túl szép, túl kényelmes. Ennek a sok jónak egyik részese a főszereplő, akinek foglalkozása a városi „tér-kép”-ek megalkotása. Ő persze tudja, mi a valóság, ezért eljut a döntésig: ki innen! Vissza az erdőbe! – amíg nem késő. (Mint végül kiderül: már késő.)

2000/3.

A diplomata

[45.890]

Donald Holewater felfedez egy égi jeladást, kapcsolatot teremt vele, s az végül megérkezik. Az űrhajó utasa egyetlen hangya! – igaz, annak óriási. Telepatikus képességekkel rendelkezik, és – mint diplomata – meggyőzi Holewater gondosan megválogatott elitcsapatát, hogy…

2000/4.

A Felvonó

[16.141]

A 70-es években megírt történet egy csípős paródia az akkori magyarországi – „szocialista” - kultúrpolitikáról. Serfőző elvtárs kimegy a Fantáziaklubba, és ott egy marxista előadást tart a sci-fi irodalomról. Mivel éppen A Felvonó című SF novellát szúrta ki, hamarosan hatalmas meglepetés éri.

2001/5.

Jóga

[28.981]

Tim egy fiatal amerikai katona. Egy erdőség mélyén, magányosan kezeli modern, félautomata rakéta-elhárító eszközét. Egyszer azonban nem az Egyezmény szerinti gyakorló-rakéta jön, hanem egy idegen űrhajó. Hogy végül a sokkoló helyzetet mégis meg tudja oldani, az kizárólag a jógának köszönhető.

2001/6.

A mi konzolunk

[20.026]

Egy „kis család” egy napjának idilli története, a közeli jövőben. Amíg csak váratlanul meg nem mutatkozik, közbe nem avatkozik a kor halálos veszélye: a hétköznapi (pl. környezetvédő) terrorizmus.

2001/7.

A csillagvers

[18.961]

Huszonötödik születésnapomra egy csodálatos utazást kaptam: Omega Centauri gömbhalmaz! Kiváló alkalom, hogy - gyermekkori ábrándjaim szerint - végre megírjam az én "Csillag-versemet". Amiből végül egy közönséges, egyszerű szerelmes vers lesz...

2001/8.

Rövidzárlat

10.213]

Egy szép, de "sikertelen" nászútról hazatérő ifjú pár első estéje otthon. Egy váratlan áramszünet "menti meg" a kínos helyzetet, Emil elalszik. Viola pedig kapcsolatba kerül az idegenekkel, akik a rövidzárlatot okozták, s a földi ember természetes szaporodásának "titkát" keresik...

2001/9.

Külföldi aspirantúra

[8.163]

Port egy „talált ember”. Megjárja az elmegyógyintézetet, majd a planetáriumot, a biológiai kutatóintézetet, s végül szerelmes lesz. Ennek eredményeként pedig egy – sajnos menthetetlenül beszakadó – híd két, egymástól végtelenül elválasztott világ között.

2001/10-11-12.

Zöld lámpa (három folytatásban)

[77.601]

Dolmandi Tamás egy súlyos elmebetegség áldozata. Vagy mégsem…? Egy csodát tapasztal, majd maga is csodákat tesz – mégpedig „külső segítség”-gel. Ami nem más, mint a kultúrtörténetből jól ismert - ám a sci-fi irodalomban (eddig) eléggé elhanyagolt – glória!

2002. ÁTJÁRÓ SF &F Magazin 3. szám

Álomutazás elérhető áron

(Dream trip – at an affordable price)

[32.834]

Egy utazási iroda "szabad útvonalú", világkörüli utazást kínál – olcsón. Jonathan Gray befizet rá, mert érdeklik az ókor technikatörténeti emlékei. A virtuális utazás azonban eltéríti: alkoholt fogyaszt, szexuális szolgáltatásokat vesz igénybe, végül – a szerencsejátékok miatt – teljesen tönkremegy. Okos, és reális gondolkodású mérnökként végül mégis megoldja a végzetes problémát…

Irodalmi díjat nyert: HUNGAROCON, Zsoldos Péter Díj, 2003.

2003. Ponte Press Kiadó:

Bestseller-író Világbajnokság internetes magyarországi selejtezője

A mi konzolunk

[20.026]

Egy „kis család” egy napjának idilli története, a közeli jövőben. Amíg csak váratlanul meg nem mutatkozik, közbe nem avatkozik a kor halálos veszélye: a hétköznapi (pl. környezetvédő) terrorizmus.

A novella az internetes közönségszavazás eredményeként a magyarországi verseny I. helyezettje lett. A Bestseller-író Világbajnokság - a "kihívott" író-sztárok elzárkózása miatt - nem jött létre.

.

2003. ÁTJÁRÓ SF &F Magazin 9. szám

A Barnebon-legenda

[38.857]

A múlt: a legenda szerint egy különös, idegen „madár” szállt le a Földre. Valamiképpen emberi utódai is lettek, akik különleges képességekkel rendelkeztek. A jelen: a 2003. évi Délkelet-Ázsiai Játékokon két sportágban is fantasztikus képességű sportolók tűnnek fel…

2004. Sziget Fesztivál, Budapest

Felolvasás

Van-e élet a Földön?

[7.600]

A Szíriusz csillaghoz visszatér a Föld bolygón járt Felderítő, és beszámol az ottani fejeseknek egy - a szőrmebunda elleni - tüntetésről. Ezzel nyilvánvalóvá válik számukra, hogy egy ilyen „magas erkölcsiségű” kultúrával egyelőre nem vehetik fel a kapcsolatot, hiszen ők még… húst esznek!

2004. ÁTJÁRÓ SF &F Magazin 14. szám

Szerencsejáték

[22.419]

Egy baráti kártyaparti négy tehetséges tagjában felmerül a gyanú, hogy az AutóLottó nevű szerencsejátékot computerrel manipulálják. Osztó, Matematikus, Programozó és Műszerész ezután blöfföl, zsarol – és nyer.

.

2004. GALAKTIKA 177. szám

Az időutazás technikája

[24.779]

Egy magányos férfi mereng életének (több szempontból is zavarba ejtő) emlékein. Egyszer csak meglátogatja őt egy ismeretlen, mégis nagyon „ismerős” nő, akiről aztán kiderül, hogy a felesége, aki a szellemileg kisiklott híres űrhajóst végül visszavezeti a valós jelenbe: az elmegyógyintézetbe.

2005. GALAKTIKA 183. szám

A mi konzolunk

[20.026]

Egy „kis család” egy napjának idilli története, a közeli jövőben. Amíg csak váratlanul meg nem mutatkozik, közbe nem avatkozik a kor halálos veszélye: a hétköznapi (pl. környezetvédő) terrorizmus.

2005. GALAKTIKA 189. szám

Külföldi aspirantúra

[8.163]

Port egy „talált ember”. Megjárja az elmegyógyintézetet, majd a planetáriumot, a biológiai kutatóintézetet, s végül szerelmes lesz. Ennek eredményeként pedig egy – sajnos menthetetlenül beszakadó – híd két, egymástól végtelenül elválasztott világ között.

2006. GALAKTIKA 193-194-195. számok

Nóva Bellatrix - kisregény (1-2-3. rész)

[83.547]

Romero Castilia, a sikeres asztrofizikus 44 éves korában szembesül egy földi csodával: egy új szerelemmel. Mivel eddigi családi élete is stabil és sikeres volt, képtelen ezt a lélektani problémát a való életben megoldani. Végül – égi szerelmének, a Bellatrix csillagnak „köszönhetően” – megtalálja az egyetlen és életveszélyes, de végre „tisztességes” megoldást.

.

2007. június 1. Ünnepi Könyvhét

Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat

GRIN

Tudományos-fantasztikus regény

[456.000]

Fülszöveg:

Megvalósult az ember évszázados álma: lehetségessé vált a csillagközi utazás! Jelöltek egész csapatai küzdenek egymással, hogy elfoglalhassák helyüket az első csillaghajó fedélzetén, és ezzel együtt a történelemkönyvek lapjain. A más bolygókon értelmes lényeket keresni hivatott expedíció indulása előtt azonban elképesztő titokra derül fény. Az annyira keresett földönkívüliek talán már itt is vannak közöttünk, sőt a csillaghajó-programba is beszivárogtak. Vajon hányan lehetnek, kik azok, és ami a legfontosabb: mi a céljuk?

Kasztovszky Béla Zsoldos Péter-díjas szerző kiváló elbeszélései után ezúttal regénnyel jelentkezik, melyben azonban stílusának kedvelői nem fognak csalódni: számára, mint mindig,most is fontosabbak a technikai csodáknál a velük szembesülő esendő emberek - és idegenek.

A "magyar Bradbury" ma már élő klasszikusnak számít a hazai SF-irodalomban. E regényt élete főművének tartja, mely hosszú évek formálódása után most végre az olvasók elé kerülhet.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

II. Szinopszisok

.

1.

Kétszemélyes világ ( = Fehér kör)

(A world for two)

[36.873]

Egy rendkívüli képzelőerővel megáldott apa, és látszólag „születési hibás” kisgyermekének tragikus története. A gyermeknek egyszerűen hiányoznak a halló- és hangképző szervei, de őt szenvedélyesen szerető apja idővel rájön, hogy noha kislánya valóban süketnémának született, igen fejlett telepatikus képességekkel rendelkezik. Egyúttal – ezzel szoros összefüggésben - felismeri, hogy ő is… Az apa ugyanis egyszer csak – egy félreeső játszótéren - „meghallja” kislányának belső dalait, beszédét és gondolatait, a gyermek pedig boldogan bizonygatja, hogy mennyi mindent „tud” már.

Míg az apa telepatikus képessége csak a gyermekével való közvetlen kapcsolatra terjed ki, a kislány kommunikációs „hatósugara” a végtelenbe nyúlik. Ezután, hosszas tervezgetés eredményeként – együttes, megfeszített szellemi erővel - a kozmosz egy végtelenül távoli bolygójáról mintegy meghívják a „Babákat” a Földre. És azok jönnek is! Persze, arról semmit sem tudnak, hogy hová, milyen világba hívták meg őket… Ez a hívás az idegenek számára ellenállhatatlan kényszer, de még azt sem tudják meg (idejében), hogy puszta megérkezésükkel (éppen annak tökéletes pontosságával) elpusztították meghívójukat, a hegyoldali homokozóban játszadozó földi kislányt.

Az apa ott helyben beleőrül a rettenetes látványba, és utolsó erőfeszítésével, puszta kézzel szétveri a gyönyörű, miniatűr „űrhajót”. Ez azután a saját azonnali halálát, a később hosszasan kisugárzó idegen energia pedig további több száz ember pusztulását eredményezi. Magát a tragikus rejtélyt pedig a hatóságok és a tudósok valószínűleg sohasem tudják megfejteni.

2.

Kati és a komputer

(Kate and the computer)

[10.549]

A Fehér kör megjelenése (a tekintélyes GALAKTIKA sci-fi folyóirat) hatására a hivatalos – és akkoriban meglehetősen népszerű – ifjúsági hetilap, a Magyar Ifjúság felkérte a szerzőt egy írásának beküldésére. Kasztovszky Béla ekkor még „tartott attól” hogy a sci-fi-t sokan nem tekintik „szépirodalomnak”, ezért (szépírói ambícióinak megfelelően) leadta ritka „nem-fantasztikus” novelláinak egyikét, mely szigorúan, szinte szó szerint egy ifjú mérnökként megélt munkahelyi élményén alapul. Kati a vállalat – többnyire fiatal szakemberekből álló - műszaki fejlesztési osztályán dolgozik, a számítástechnika megszállottja, az adott kis kollektívában annak legjobb értője. És egyszer csak megérkezik a komputer! (Akkor még szekrény nagyságú.) Katit megértik és szimpatizálnak szenvedélyével, de – amúgy fiatalosan - néha provokálják is emiatt. Talán mert nem értik úgy komputert, Kati „szerelmét”, mint ő. Katinak azonban végül csalódnia kell, mert a - magyar gyártmányú - számítógép hamarosan meghibásodik. A novella egy tehetséges, fiatal szakember kiábrándulásának (teljesen hiteles!) története.

3.

Szimmetria ( = Tökéletes tükör nincs)

(Symmetry)

[11.655]

Dik és Adél nászútra mennek. Romantikus fiatalok lévén, egy ősrégi, divatjamúlt fényvitorlással, a Dió-val. Amely nem más, mint egy optikai szálakból felépített hatalmas félgömb, mely minden hajtóanyag nélkül mintegy átszívja magát a téren, a mindenütt jelenlévő csillagfényen. Lassan mozdul, de idővel határtalanul felgyorsul.

Ők mit sem tudnak arról, hogy egy kozmológiai méretű és jellegű lény figyeli őket: HALO. Addig tereli, addig vezeti (hogy láthassa, megismerhesse) őket, amíg lényegében a „világ végére” kerülnek. S ott összetalálkoznak az Univerzum „szimmetrikus” létezőjével, OLAH-hal. Két félgömb egyetlen gömbbé egyesül, és a szimmetria százszázalékosan teljesül!

A másik „oldal”-ról már jön is Kid és Léda, Dik és Adél tökéletes, „szimmetrikus” hasonmása. De csak addig „szimmetrikus” a két emberpár, amíg a két nő meg nem látja egymást... A két egyforma fiú nagy féltékenyen majdnem összeverekszik, a lányok pedig sürgősen, mindketten megváltoztatják ruhájuk, hajuk és szemük színét!

4.

Egy marék por

(A handful of dust)

[9.407]

Csang visszatér a csillagos égből… Egy kicsiny, „primitív” faluba, a Himalája óriás hegyei közé, ahol született. Apja volt a falu – „lentről jött” – tanítója, aki elkövette azt a végzetes hibát, hogy a Holdat istenként tisztelő falu gyermekeivel földrajzi ismereteket „hitetett el” a Holdról. Apjának ezért meg kellett halnia, Csang pedig eltűnt. Valószínűleg menekülés közben „valakik” megtalálták őt…

Most viszont: repülni tud! Sőt annál is többet: „a vetület szerint mozog a világ képén”. És azt ígéri, bárki vele mehet, ha akar! Barátságos, lelkes. Izgalomba hozza a falut. Végül este – Holdünnep estéjén – átvisz magával mindenkit a Szent Holdra! Az apja gyilkosai – csakis hitükben és az által kegyetlen öregek – közül néhányan „ott maradnak”. Valószínűleg Hold-hitükben megdicsőülve halnak meg a „szent”, ám halálos égitesten. Csang pedig – magányosan és meghasonlottan – beleszór egy maréknyi friss, valódi holdport abba a feneketlen szakadékba, ahová apja harminc évvel ezelőtt lezuhant, mert nem tudott átugrani „abba a poros ország”-ba.

5.

Utcai baleset

(Street accident)

[12.069]

Namba – sok-sok ezer évvel azután, hogy Csillagfény-ék elvitték innen, s ott addig tárolták, amíg egészen „meg nem fejtették” – visszatér a Földre. Annak idején törzsfőnök volt: erős, bátor ember. Ennek felel meg első földi reakciója is: megmenti egy néni életét.

Özvegy Frankné épp a templomba igyekszik, amikor a homlokzaton megpillant egy fekete óriást. Aki persze nem más, mint az épp oda leszálló Namba, s hogy elbújjon, egy többtonnás angyalszobrot maga elé emel. Számára ez a világ ugyanis teljesen idegen, félelmetes. Az emberek fehér bőrűek, ruhát viselnek, és az utcán csillogó szemű gépjárművek közlekednek. Namba nem tudja, hogy „odaát” igencsak feljavították a testét, képességeit, s egy hihetetlen szörnyetegtől – a térre berohanó villamostól – végleg pánikba esik.

A néni pedig egy (régóta várt) csodát lát: az angyal győzelmét a sátán fölött. Gyakorlatilag megbénul ott helyben, a villamossínen. Namba ezt meglátja, s a törzsfőnök azonnal cselekszik. Szemmel követhetetlen sebességgel ott terem, és acélnál keményebb karjaival, a villamosban lehetőleg minél kevesebb kárt téve, óvatosan arrébb viszi a törékeny testet.

A váratlanul előkerült (nyilván a babájától kiugrott) „meztelen néger” jelentős közönségsikert arat, és persze senki semmit sem ért. A legkevésbé Namba, meg özvegy Frankné.

6.

Rövidzárlat

(Power breakdown)

[10.213]

Színes, légies lények („Genetikus”, „Technikus” és „Oszcillátor”) látogatása egy földi városban. Egy lakásban, ahol épp egy szép és emlékezetes, de végül „sikertelen” nászútról hazatért ifjú házaspár (Viola és Emil) tér nyugovóra. Sajnos, az ifjú feleség beteges szorongása miatt ez az este is kudarccal végződik, a kínos jelenetnek egy „rövidzárlat” vet véget – melyet egyébként „Technikus” okozott, mivel nagyon zavarta őket az égő csillár.

Emil elalszik, Violával pedig kapcsolatot teremtenek az idegenek. Megnyugtatják, hogy nem bántják őket, ők csak azt szeretnék megtudni, hogyan szaporodnak az emberek? Náluk ugyanis már teljesen feledésbe merült a „természetes” szaporodás módja, a mesterségessel pedig egyre több baj van…

Viola először elképed, de aztán egy váratlan „lehetőséget” lát meg ebben az őrült helyzetben. Átadja magát az „Oszcillátor”-nak, „Genetikus” pedig – visszafelé – áttekinti a nő életét. Hamarosan rájön, hogy rossz helyre jöttek. Ez az ember még nem szaporodik… Akkor megjátssza az utolsó lapot: ha nem szaporodik is, valahogyan megszületett! Visszaviszi a kislányt a születéséig, s tovább, a fogamzásig. Viola pedig megérzi azt a fantasztikus gyönyört, amit a szülei éreztek, s amely az ő kis életét létrehozta…

Az „Oszcillátor” ebbe a – számára - túlságosan erős ingerbe belepusztul. Így az idegen lények nem tudták meg, amit akartak, Viola viszont igen! Máris ébreszti Emilt…

7-8-9.

1908. június 30., Vanavara (Három változat)

A Magyar Írók Szövetsége 1975-76-ban létrehozott egy Tudományos-fantasztikus Munkabizottságot, az pedig rendszeresen működtetett egy több csoportból álló irodalmi szakkört, melyre összegyűjtötték az akkor kezdő, fiatal, tehetségesnek vélt sci-fi írókat. Kasztovszky Béla a Hernádi Gyula által vezetett csoport tagja volt, több más, később sikeres ifjú fantasztával együtt (pl.: Nemere István). Hernádi Gyula „bácsi” az akkori idők egyik legeredetibb magyar regény-, színmű-, novella- és filmforgatókönyv-írója volt. Egy ízben azt a házifeladatot adta a sci-fi „önképzőkör” tagjainak, hogy valamennyien írjanak egy novellát a híres „Tunguz meteorit”-ról. Az 1908 nyarán bekövetkezett, azóta is megfejtetlen, óriási pusztítást végző kozmikus katasztrófáról. Kasztovszky hármat is írt, három különböző írói felfogásban és stílusban, melyek később meg is jelentek novelláskötetében.

7.

A szemtanú

(The eye-witness)

[4.650]

Az orosz népmese stílusban megírt történet szerint Ilja Zvon, a szibériai medvevadász szemtanúja, sőt, mintegy epizódszereplője volt egy idegen űrhajó leszállásának a 20. század elején, a szibériai Köves-Tunguzka térségében. A „kék” és „zöld” jövevények erős, már medvevadászatra is alkalmas fiával, Aljosával együtt fedélzetükre vették őt, és felajánlották nekik, hogy (legalább) egyiküket magukkal viszik egy idegen, de nagyon szép világba. Ilja Zvon félelmében akkor eltaszítja magától egyetlen fiát, Aljosát.

A történet élete utolsó perceit írja le, amikor erre a szörnyű napra visszaemlékezve, szembe találja magát az óriásmedvével, a Fehér Urasággal. Melyre „akkor” is éppen együtt vadásztak a fiával, Aljosával.

8.

Egy függvény két gyöke

(Two roots of a function)

[6.334]

Egy univerzális, önálló kommunikációra is képes számítógép levezeti kérdezőinek, hogy a „Tunguz meteorit” egy űrhajó volt. Vagyis lesz. Vagyis… egy antianyag-világból érkezett (érkezendő) űrhajó. A probléma az, hogy az antianyag világában az idő is fordított előjelű. Tehát ami itt bekövetkezett, az „ott” majd ezután következik be… Akár még figyelmeztethetőek is!

Egyszóval, egy érdekes logikai példázat, játék az idővel, mégpedig igen értelmes emberek egy hatalmas kapacitású, rendkívül intelligens és minden ismeretet tároló számítógéppel folytatott párbeszédeiben leírva.

9.

Álnok kék bolygó

(The mean blue planet)

[6.087]

Ez egy teljesen absztrakt, mintegy „kozmológiai” megfejtés a „Tunguz meteorit” rejtélyére. Feltételezi, hogy a mi fejlődő, táguló világegyetemünk paritásaként – az általános természeti szimmetria elvének megfelelően – létezik egy túlfejlődött, zsugorodó világegyetem is. Ahol – fejlődésének e fázisában - már maga a csillag-anyag is értelmes létező. A történet „főszereplője”, s végül szenvedő alanya, a szibériai „Tunguz katasztrófa” közvetlen okozója egy antivilág-beli kisbolygó, „akit” egy kozmikus esemény elsodort testvéreitől és anyabolygójától, s ezután évmilliókig tévelyeg. A tanácstalan kis aszteroida idővel rájön, hogy az „ő antivilágában” (vagyis a „mi” világegyetemünkben) jár, míg végre meg nem pillant egy különös, gyönyörű, világoskék bolygót (a Földet), melynek felszínén mindenütt annihilációs reakciók zajlanak. Ebből arra a (sajnos téves) következtetésre jut, hogy az egy „igazi” bolygó, mely ezek szerint szintén eltévedt, s az itteni meteoritok sűrűn annihilálnak a légkörében. Boldogan zuhan le rá, oldódik fel benne – mégpedig az azonnali pusztulásban, egy hatalmas robbanásban.

Tévedését az okozta, hogy a Föld bolygó felszínén éppen egy nukleáris (antianyag) háború zajlott. Mikor…? – Természetesen a „jövőben”! Igen ám, de az antianyag világában az idő fordított előjelű. Tehát mire odaért, „már csak” 1908 volt a Földön.

10.

Furcsa bánya

(Strange mine)

[11.789]

Az „idegen” bányakutató űrhajó a Föld bolygóhoz közeledik. Már nagy távolságból megállapítják, hogy ezen a bolygón még nagy mennyiségben megtalálhatóak a keresett, rendkívül értékes radioaktív anyagok. Közelebb érve azonban borzadva fedezik fel, hogy ezek az anyagok nem csak a kéreg kőzeteiben, hanem már feldolgozva, tömörítve is, mégpedig éppen most a légkörben mozgatva léteznek, vagyis… ez egy atomháború. Akkor hát…

Glenn ezredes és Shwarm hadnagy egy amerikai atombombázó fedélzetén haladnak a szibériai „célpont” felé, s ez – mint minden éles háborús bevetés – rendkívüli feszültségeket hív elő. Gyűlölködő vitájuk közben szedik fel, gyűjtik be őket (illetve az atombombáikban felhalmozott értékes „bányászati” kincset) az idegen világ kutatói.

11.

Pillanatfelvétel

(Snapshot)

[16.715]

Jamada és Szizusztiken – tragédiába torkolló – bolygóközi presztízs-vetélkedésének története. Jamada egy „egyszerű” földi, Szizusztiken pedig a Venus-ról ide átjött egyetemi hallgató. Kivételesen: barátok. Szizusztiken azonban egy ízben – mintegy véletlenül – megsérti Jamadát. Legmélyebb érzéseiben, hiszen Venus-i fajuk magasabbrendűségére tesz célzást. Ami azért olyan rettenetes, mert igaz. „A ti művészeti próbálkozásaitok…” – megjegyzése halálos sebet ejt.

Jamada nem egy Leonardo da Vinci, nem klasszikus művész, hogyan bizonyítson hát…? Végül a maga módján, hiszen kiváló amatőr fotós. Készít egy csodálatos pillanatfelvételt a tengerparton, s megmutatja azt Szizusztikennek. Aki ezután ugyanezt a felvételt – folyamatában, s végső kibontakozásában – még annál is tökéletesebben bemutatja Jamadának. „Ahogyan ő rögzítette” – minden technikai segédeszköz nélkül. S még ez sem elég, óvatlanul célzást tesz arra a rettenetes eseményre, hogyan haltak meg az első, sajnálatosan gyenge földi űrhajósok a Venus-tenger mélyén, ártatlanul játszadozó Venus-gyerekek közé tévedve… Ez pedig már végzetes hiba. Az emberi nem megalázása.

Az embert meg lehet ölni, lehet nála különbnek is lenni, de legyőzni nem lehet – ezt bizonyítja be ezután Jamada Szizusztikennek, aki (büszkeségből) nem térhet ki a végső próbatétel elől… Felmennek a havas, jeges hegyek közé, ahol végül mindketten elpusztulnak. De a Vénusz-lakó előbb!

12.

Musztafa

(Mustapha)

[36.777]

Delta Musztafa Csagil egy világhírű tudós gyermeke, akinek szeme láttára hal meg apja, mégpedig egy – noha közvetve – általa okozott világméretű katasztrófában. Csagil professzor találmánya az ipari felhasználásra alkalmas antianyag gyártástechnológiája, mely csodálatos anyagot azonban az emberiség – ugye természetesen! – nem a lakosság jólétére használ fel, hanem óriási energiatartalmú adagokban, mint AM-bombákat gyűjt és őriz a föld alatti tárolókban.

Amikor (véletlen baleset következtében) az egyik AM-mélytároló felrobban, az egész földkéreg hullámot vet, s minden elpusztul, amit az emberi civilizáció a bolygó felszínén létrehozott. Maga az emberiség is majdnem. Néhány százaléka azonban túléli, s az ezután kialakuló civilizációnak egyetlen célja és feladata marad: a többi 26 (épségben maradt) AM-tároló felszámolása. Musztafa – már csak apja emléke miatt is - e korszak vezéregyéniségévé válik.

A Leszerelés végül egy igen nagystílű, minden korábbi technológiát felülmúló, az egész Föld minden erőforrását felhasználó, ráadásul igen látványos műveletben megvalósul: az összes antianyag-bombát átlövik a Merkúr bolygóra. Mely attól természetesen megsemmisül, Nap körüli porgyűrűvé válik. És – mint eddig már annyi emberi „jószándék” eredményeként – ezzel létre is jön a végső, pokolba vezető út. A Merkúr maradványai megváltoztatják a Nap sugárzási spektrumát, lassú felmelegedés kezdődik, melynek végén – a tudósok számításai szerint – fel fognak forrni az óceánok. A tudósok (és újságírók, riporterek, stb.) ezt már nem hozhatják az emberek tudomására. A földön egy iszonyatos korszak kezdődik, melynek immár egyetlen célja: az emberi kultúra (csíráinak) átmentése a Mars bolygóra. „Mindent át az Újvilágba” – és senki sem mehet át az újvilágba…! - Apokalipszis a Földön.

Néhány száz ember a Marson. Akik már itt születtek, s akik nevelik, tanítják őket. Musztafa a főnök, de a többi „felnőtt” gyökértelen, lélektelen. Aki elvégzi a feladatát, szinte megszűnik „létezni”. Maradnak a fiatalok. Akik egyre inkább kezükbe veszik sorsukat, a jelenben is, és évmilliókra előre gondolva is. Talán épp ezért jut eszébe egyiküknek, hogy csillagászati eszközeivel mintegy „meghallgassa” az immár régóta vakító gőzvattába burkolt Földet… És ez a nap az ő öreg, itt már inkább gyűlölt, mintsem tisztelt „megmentőjük”, Musztafa hosszú életének utolsó napja.

13.

Kis családom

(My beloved family)

[10.993]

Egy kis család egy napja a jövő modern, kényelmes városában. Mindent megkapnak, amit csak akarnak, egyszer azonban… találnak valamit, ami nem mindenki számára kapható meg. Csakis szakorvosi ajánlásra! A különös tárgy: egy „lerúghatatlan” gyermektakaró. Végül megszerzik, hiszen kislányuk örökké lerúgja takaróit, s ezért gyakran beteg.

Ezt azután egy lidércnyomásos éjszaka követi, melynek során az apa kidobja a kegyetlen takarót az ablakon. Az pedig odalent – jobb híján – "fog" egy macskát. Mert elfelejtették kikapcsolni.

14.

A csodaelv

(The magic principle)

[11.557]

Két világ találkozása a végtelenben. Az egyik: az ember, aki már bárhová eljuthat a kozmoszban. Szinte családi utazásként is. A másik: egy felfoghatatlanul hatalmas, mesterséges (ám magára hagyott) űrbéli „lény”, aki időtlen idők óta várja hűtlen programozóját.

Nagypapa, a csillagász felfedezi ezt a lényt. (A „csodaelv” szerint, vagyis: ha idegen civilizációt akarunk a világban találni, akkor olyan jelenségeket kell keresnünk, amelyek nem jöhetnek létre természetes módon a fizikai világegyetemben.) El is indul családostul, egy bérelt „gyűrűshajóval”, hogy közelebbről megvizsgálja azt a térséget.

A tragédiát az okozza, hogy a kétféle lény hőmérséklete túlságosan eltérő… Az ember teste plusz 36 fokos, az a Valami pedig a világűr hőmérsékletén „működik”. S amikor a földi űrhajó megérkezik, elviselhetetlen fájdalmat okoz neki. De nagyon kíváncsi, ezért mintegy „eltávolítja” a forró gyűrű energiaforrásait, majd körülnéz a „Gömb"-ben. Ott pedig mérhetetlenül bonyolult dolgokat talál, például igen nagy mennyiségű információt („könyveket”). De a legbonyolultabb az a négy különös kristályszobor, amivé a megfagyott emberek váltak a kozmikus vákuumban.

15.

Viru és Iuba

(Viru and Iuba)

[23.691]

Két földi felderítő egy idegen bolygón. Nagyon kedves hely, de lakatlan. Amikor hazaindulnak, szabályos rádiójeleket tapasztalnak. Bemérik, s megtalálják a bolygó körül keringő, elhagyatott idegen űrhajót.

Egy teljesen üzemképes, felfoghatatlanul régen itt „parkoló” gépezet az, s belsejében egy valóságos csoda: egy hibátlanul működő hibernátor. Egy üvegkoporsó, benne Hófehérke!

Felélesztik a gyönyörű, meghatott idegen lányt, s úgy döntenek, hogy hazaviszik a Föld-re. Mivel azonban az ő hajójuk szigorúan kétszemélyes, egyiküknek itt kell maradnia. Egy kis ismerkedés, aztán vita, veszekedés – végül sorshúzás.

Viru a pilóta, és a sors is az ő „javára” dönt. Iuba a tudós, aki – egyelőre - vonakodik befeküdni abba a hibernátorba. Előbb megfejti a feljegyzéseket, a nyelvet, a könyveket. S rájön, hogy ez egy valóságos kozmikus találkahely! Itt már többször is történt ilyen „helycsere”! Akár több értelmes világhoz is elvezetheti őket… Ha majd – a távoli jövőben – visszajön érte Viru.

16.

A lézercsillag-folyosók

(The laser star corridors)

[78.696]

Egy igen hosszú, részletesen és következetesen megírt kozmogóniai sci-fi – természetesen szimpatikus, fiatal, szerelmes szereplőkkel. Akik azonban nagyon okos fiatalok, s (TER, a globális számítástechnikai szolgáltató „gépi személy” segítségével) hihetetlen felfedezéseket tesznek. A kor műszaki lehetőségei révén elképzeléseiket meg is valósítják.

Megfejtik az Einstein-i világ szerkezetét, felismerik a „mi” Világegyetemünket behálózó, s veszteségmentes űrhajózási pályákat biztosító lézercsillag-folyosókat, melyek valószínűleg ősrégi, vagy nagyon távoli civilizációk „kikövezett”, kozmikus pályái, szökési útjuk nyomai. Helli és Esbéta – szerető párjaikkal, s a Perlux űrhajókkal „teljesen” körbejárják ezt az Univerzumot, s végül kijutnak belőle…

17.

A csillagvers

(The star poem)

[18.961]

Ma van a huszonötödik születésnapom. Egy csodálatos utazást kaptam ajándékba: látogatás az Omega Centauri gömbhalmazba – Apával, aki az ottani képzőművészetet fogja (ösztöndíjjal) tanulmányozni, és főleg: Dédpapával, az űrkutatóval, aki már az egész világot bejárta, s természetesen ide is ingyen mehet el.

Az utazás elsősorban azért lelkesít, mert gyermekkorom óta szerelmes vagyok a csillagos égbe, s egyszer meg akarom írni az én „Csillagvers”-emet. Soha jobb alkalom!

Az Európa (32 ezer személyes) turista-űrhajó fedélzetén azonban váratlanul szerelmes leszek, és Szilla fontosabbá válik számomra, mint a csillagok.

Egy döbbenetes élmény kettesben: Szilla és én az Omega fölött repülünk kettesben az űrben, amikor megtalál minket egy hihetetlen, csillagászati méretű fény-lény, s nem csak (általunk) megismeri, hanem velünk is érezteti a testi szerelem gyönyörérzését.

A történet végső megoldása: maga a „vers”. De nem a csillagokról, hanem a szerelemről: Szilláról, és az én álmatlan éjszakámról a nyitott ablaknál. Egy nagyon egyszerű, amatőr költemény, viszont Szilla megcsókol érte, és megkérdezi, hogy "ma este is nyitva lesz-e az az ablak…?"

18.

A csodaszer

(A cure for all)

[1.677]

A csodaszer: az ember hite önmagában. És a csillagokban, és… Ebben a rövid példabeszédben például hideg és langyos víz meghatározott összetételű keveréke. De csak akkor, amikor az Orion csillagkép megjelenik a novemberi, déli égbolton…

19.

Van-e élet a Földön?

(Is there life on Earth?)

[7.600]

A könnyed hangvételű (mégis nagyon elgondolkodtató) írás a manapság divatos „állatvédő” mozgalmakat, az alapjában véve ragadozó (húsevő) emberiség álszent ideológiáinak némelyikét keményen tollhegyre tűző paródia.

A közeli Szíriusz csillag civilizált bolygójára visszatér a Felderítő, és beszámol az ottani fejeseknek (egy Elnöki Különbizottságnak, melyben helyet foglal az Elnök, a Professzor, a Belügyminiszter és a Hadügyminiszter) a Föld nevű, Nap körül keringő idegen, szintén civilizált bolygón szerzett tapasztalatairól. Amelyek azonban -– szűkre szabott lehetőségei miatt – mindössze egy ottani (állatvédő) tüntetésre korlátozódtak.

A történet teljes egészében dialógus: lényegében egy „kihallgatási jegyzőkönyv”. Amikor Elnök, és védelmi minisztere megértik, hogy a Föld lakói haragosan elítélik az ott élő – szőrös testű – állatok prémjéből készült ruhadarabok viselését, a Föld bolygót „veszélyes”-nek minősítik, és azzal – egyelőre – minden további kapcsolatfelvételt letiltanak. Hiszen náluk (a Szíriusz rendszerben) elfogadott, hogy állatviadalokat (például bikaviadalt) rendeznek, sőt…!

Sőt. Ők bizony még rendszeresen meg is eszik bizonyos – kifejezetten erre a célra tenyésztett – állatok testét!

Végül is: bölcs emberek ezek a szíriuszi hatalmasságok: értésére adják a jóhiszemű, de kissé csalódott ifjú Felderítőnek, hogy a fejlődés útjai egészen különbözőek lehetnek a világmindenségben. Nem feltétlenül indokolt, hogy magukat egy „bűnös” civilizációnak érezzék húsevő életmódjuk miatt. De egy olyan „magas erkölcsiségű” állatvédő civilizációval, mint a földi – egyelőre kockázatos, tehát korai lenne a kapcsolat felvétele.

20.

Ki állítja meg Speedway szenátort?

(Who will stop Senator Speedway?)

[27.184]

John Speedway szenátor nem létezik. De ha létezne, döntő szerepe lenne (lett volna) az első „igazi” atomháború iraki megkezdésében, s azután már megállíthatatlan, totális eszkalációjában. Hogy pedig – szerencsére - nem létezik, az kizárólag („ebben a világban" szintén nem létező) unokájának, David Speedway-nek, a rendkívül tehetséges 21. századi fizikusnak, az időgép kifejlesztőjének köszönhető. Aki visszamegy az időben, hogy…

1984. Az ötvenöt éves Linda Loran és férje, Thore Wynders a kaliforniai Yuba City repülőterén búcsúztatják immár harmadik fiukat, aki – hogy érvényesülhessen - elmegy a nagyvárosba, San Francisco-ba. Hazafelé megállítja őket egy (a legújabb) atomriadó. Linda azonban ezúttal nem hajlandó lemenni az óvóhelyre, hanem elmeséli egy (mostanáig titkolt) ifjúkori élményét.

1945 májusában, közvetlenül a II. Világháború befejezése után a kis Linda megismerkedett egy hős (szabadságos) katonával, David Speedway-jel. A találkozásból szerelem lett, ám az utolsó együtt töltött estéjüket (a Linda „forgatókönyve” szerinti csókot!) megzavarta egy hatalmas repülő csészealj, nagy feltűnést keltve a dél-carolinai Wake Forest kisvárosban.

Linda másnap elment a megbeszélt randevúra, a vasúti pályaudvarhoz, hogy elbúcsúzzék David-től és az utolsó pillanatban átadhassa neki leendő, kaliforniai lakcímét. David azonban nem jelentkezik, Lindát pedig váratlanul megszólítja egy idegen (sőt „idegenszerű”) fiatalember. Hivatkozik David-re is, így Linda azt hiszi, ez valami „katonai ügy”. Sétálnak egyet, s végül kiderül: Lindát becsapták. Mintegy „eltérítették” attól a sorsdöntő találkozástól!

De hát – ki ez az idegen fiú?! Végül bevallja: a neve David Speedway. Az az azonos nevű katona pedig, aki időközben elutazott innen: az ő dédapja „volt”!!! És Linda - a dédanyja...! Az idegen fiú most már bevallja, hogy ő jött ide „vissza”, azzal a bizonyos repülő csészealjjal. Kizárólag azért, hogy megakadályozza ezt a találkozást. Hogy ne születhessen meg a nagyapja, Linda születendő gyermeke, John Speedway, a későbbi szenátor, aki elsősorban felelős „lett volna” a 20. század végén, egy bizonyos közelkeleti „Olajháborúból” a fél emberiséget elpusztító atomháborúvá elfajuló szörnyűségért.

A jövőből jött David ezzel természetesen a saját létét is meg nem történtté teszi, Linda pedig egész életében azon töpreng, hogy miért nem tudta megakadályozni ezt…

21.

Szerencsejáték

(Gambling)

[22.419]

Egy tarokkparti tehetséges, négytagú csapatában felmerül a gyanú, hogy az AutóLottó nevű, televíziós show-műsorral kombinált szerencsejátékot manipulálják. Osztó, Matematikus, Programozó és Műszerész elhatározásra jut: blöfföl. Megzsarolják az AutóLottó Részvénytársaságot, és nyernek.

Hallgatásukért a cég egy telitalálattal fizet, ők azonban négyet vesznek ki!

22.

Vissza az erdőbe!

(Back to the forest!)

[24.505]

Szintén egy jövőbeli város. Kupola, tökéletes kényelem, ingyenes ellátás, stb. A főszereplő azonban részese ennek a „csalásnak”, hiszen Tér-Kép tervező, vagyis pontosan tudja, hogy mekkora hazugság ez az egész kellemes, gyönyörű városi lét… Elhatározza, hogy elmenekül innen – amíg nem késő!

Kalandos szökése ügyes és sikeres, odakint, az „Erdő”-ben pedig nemsokára meg is találja az ő „barlangját”! Mely minden kényelmet, hideg-meleg vizet, a létező összes gyümölcsöt, és még egy modern teleportáló állomást is nyújt neki… (Micsoda szerencse!)

Ő persze nem, de az olvasó már tudja, hogy a „város” időközben tovább lépett. A mesterséges élettér kiterjedt az „Erdő”-re is.

23.

A diplomata

(The diplomat)

[45.890]

Eleinte nem is teljesen egyértelmű, hogy tulajdonképpen ki az a bizonyos Diplomata…? Lehetne például Donald Holewater főhadnagy, a később – a történet folyamán villámgyorsan - ezredessé előlépő katonai műszaki (rádiócsillagászati) szakértő, aki elsőként hívta meg a földönkívülieket. De azért idővel megtudjuk, hogy nem ő az. Hanem a földön kívüli vendég, a meghívott látogató, Szkárb, a galaktikai kultúrát hordozó (és terjesztő) óriáshangya. Mindez persze csak fokozatosan, teljességében a történet (az emberiség története) végén derül ki.

Don egy trópusi, nagy költséggel kifejezetten erre berendezett szigeten várja az – általa meghívott – idegen űrhajót. A legfelsőbb amerikai politikai vezetés támogatásával egy speciális leszálló-bázist építtetett, melynek környezetében – a megérkezés előtti napokban - elhelyezett hatezer katonát, akiknek azonban nem szabad felfedniük kilétüket. Don „elit csapata” mindössze négy ember, akiket milliók közül válogatott ki.

Gordon egy sokoldalú fiatal tudós, Nat az FBI legfiatalabb hangmérnöke, Ted a kommunikációs pszichológia ifjú professzora, s végül Frank, a „kiváló” katona. Ez a csapat szinte mindenre képes, amit a kor technológiája egy ilyen fantasztikus helyzetben prezentálni tud, de ennél most többről van szó. Az első idegen értelem személyes fogadásáról a Földön! S mint később kiderül, Don tökéletesen válogatta össze csapatát. A négy fiú erre a feladatra is a lehető legalkalmasabbnak bizonyul. Az idegen űrhajó megérkezik, egy kicsit rejtélyes módon váratlanul leszáll, mégpedig centiméteres pontossággal éppen oda, ahová hívták, ahol várják. Csak az a baj, hogy nem reagál semmire. Don szigorú parancsot ad a fegyveres erőknek, hogy semmiképpen, még veszély vagy akár az ő halála esetén sem támadhatják meg az idegen gépet. Ezután elhatározza magát, és atombiztos bunkeréből felmegy a felszínre, a leszállópályára, hogy személyesen „kopogtasson be” a hatalmas, fehér űrtojás falán. Az azonban nem várja be őt, hanem – Don legnagyobb csalódására – hirtelen elmenekül.

A csalódás sértődésbe megy át –: akkor hát, indul a „Catch”! Az amerikai harci- és űr-technológia „elfogja”, illetve újra földre kényszeríti a „gyáva” idegeneket. Don és kis csapata egy szűz őserdő mélyén találja meg a hatalmas űrtojást, melyet addigra már nagyteljesítményű helikopterek, és fegyveres kommandósok vesznek körül. Ted javaslatára mindenki leteszi a fegyverét, s ekkor megtörténik a csoda: végre megmutatkozik, majd a lábuk előtt, személyesen meg is jelenik a Vendég: egy csodálatos – ráadásul gondolatközvetítő készülékkel is felszerelt, arasznyi - hangya.

A védelmi miniszter, és maga az Elnök is, telefonon gratulálnak Holewaternek, de azt kérik, várjanak estig, amikor az Elnök majd személyesen is ellátogat a helyszínre. „Addig szórakoztassátok őt, Don…”

Szkárb először csakis Donnal, igazi meghívójával tárgyal, és elég különös dolgokat mesél neki a galaktikai civilizációról, s magáról az „Ember”-ről is… A civilizáció eredeti hordozói a hangyák. Évmilliárdok alatt fejlődött ki ez a galaktikai kultúra, és most már – egy kész, úgymond kozmikus, „gyógyszeres” technológiával – terjeszteni is képes azt. Ami pedig az „Ember” nevű lényt illeti, hát az bizony – a civilizált világok szóhagyománya szerint – csak egy mese. Mégpedig valóságos rémmese. Ezért ijedt meg annyira ott a leszállópályán Szkárb, amikor Dont - egy igazi, élő embert! - először mepillantotta…

A kis team szemléltető oktatásban is részesül. Szkárb – telepatikus technikával – „levetít” nekik egy példázat-értékű filmet az emberi faj legendás, természet- és önpusztító agresszivitásáról. Ettől a filmtől mind az öten megrendülnek, különösen, amikor megértik, hogy az a bizonyos „hangyatojás” formájú csodaszer szinte örök életet biztosíthat bárkinek. Akár nekik is...

Az „apostolok” elfogadják a csodát, csatlakoznak, ott helyben, a szűz őserdőben mozgósítják a földi, egyelőre még tudatlan hangyák milliárdjait is, és akkor – amikor mind az öten óriáshangyákká változnak - talán már meg is kezdődött a földi civilizáció egy halhatatlannak ígérkező új, ám merőben, gyökeresen „más” korszaka…

24.

A Felvonó

(The Lift)

[16.141]

Az 1970-es években (az akkor még stabilnak, a társadalmi fejlődés legmodernebb fokának tekintett szocializmus korszakában) megírt, keményen ironikus történet nem más, mint az ún. szocialista kultúrpolitika „bátor” paródiája – természetesen sci-fi álruhában. Kétszeresen is időutazás, hiszen magát az alaphelyzetet 1998 decemberére exponálja, ahová azonban a szerző – szándékoltan naiv módon, majdnem mindenestül - extrapolálja a "jelen" társadalmi viszonyait is, csak annál talán egy kissé modernebb, nyíltabb, vidámabb formában. A szerzőnek ugyanis akkoriban még nem volt semmi oka a szocialista ideológia korai leváltását feltételezni (mégpedig nem „előre” haladva, hanem inkább viszafelé, egy társadalmilag szintén túlhaladott ideológiára). Azt azonban már akkor érezte, hogy a marxi jövőképet, és az ahhoz idomuló gyermeteg kultúrpolitikát mindenképpen, sürgősen és erőteljesen bírálni kell! Ha pedig ezt a jelenben nem „szabad”, hát akkor meg kell próbálni a „jövőben”.

(A Felvonó – abban a korszakban, amikor még közérthető és progresszív lehetett volna - természetesen nem jelent meg. Az inkább komolytalannak, mintsem „veszélyesnek” tekintett kéziratot a Galaktika neves főszerkesztője – négyszemközt, és erős fejcsóválás közepette – azonnal visszaadta a szerzőnek.)

Tehát egy (technikailag) a „jövőbe”, a 20. század végére exponált, kimondottan vidám hangvételű történet… A Városligeti Fantáziaklubban látogatást tesz Serfőző elvtárs, az állampárti vezetés „kulturális” referense. Az immár európai (sőt: „misztikus”) hírnévre szert tett Klub kétezer izgatott tagja előtt előadást tart a tudományos-fantasztikus irodalomról. Mellyel neki lényegében három „problémája” van. Az első: véleménye szerint nem tesz jót a szocialista kultúrának, hogy egyes sci-fi szerzők túlságosan népszerűek. A második: nem tartja „egészséges”-nek, hogy a Klub tevékenységében tekintélyes, elismert tudósok, egyetemi professzorok is részt vesznek. De a legnagyobb gondja az, hogy az itt kialakított jövőkép (egyes részleteiben) nem felel meg a szocialista etikának, személyesen az ő hívő kommunista ízlésének.

Előadása nagy felkészültségről, sőt műveltségről tanúskodik. Már-már sarokba szorítja nagyszámú, és összetartó hallgatóságát, amikor – mintegy véletlenül – „belebotlik” egy népszerű időfizikus (és sci-fi író) novellájába, melynek címe: A Felvonó. Mely tulajdonképpen csak egy ál-novella, valójában egy egyszerű tudósítás arról, amit ugyanitt, a budapesti Városligetben tapasztalhat a Felvonó háromszázadik emeletén, vagyis három évszázad múlva az oda látogató utas.

Az Időlabor ekkor egy – egyébként még kissé korai – próbaüzemet indít. Koczka Dénes, az érintett fizikus-író pedig váratlanul félbeszakítja a tekintélyes előadót. Meghívja az állami esztétát egy „kirándulásra”, betessékeli őt a Felvonóba, és…

25.

Jóga

(Yoga)

[28.981]

Tim egy fiatal amerikai katona. Azaz egy különlegesen kiképzett katonai szakértő, akinek speciális feladata igen jó összhangban áll eredeti lelkialkatával, személyiségével, magas szintű jóga-tudásával, sőt: „jógi személyiségével”. Egy erdő mélyén, magányosan felügyeli és kezeli LAD (Local Authomatic Dephensor) elnevezésű, igen modern rakétaelhárító eszközét. Tudja, de nem érti, hogy voltaképpen mi szükség van a munkájára. Hiszen ez lényegében nem más, mint egy folyamatos hadgyakorlat. Mégpedig az „ellenséggel” egyeztetett, sőt, egy bizonyos titkos Egyezményben megállapodott feltételekkel. („Amíg a polgár nyugodtan alszik, a védelem gyakorol” – alapon.) Tim tehát élvezi az erdőt, a magányt, a tájolót, és a jógát.

Ám az egyik hajnalon „más” rakéta érkezik, mint a szokásos! A LAD csődöt mond, s meg is semmisül. Egy hatalmas, idegen űrhajó pedig leereszkedik a rétre. Megdöbbentő módon lézersugarakkal kiirtja a környék összes feketerigóját! Az űrhajó fölött máris három különös, hatalmas fekete madár köröz… Tim kénytelen tudomásul venni, hogy ezek a „vendégek” bizony maguk is: feketerigók!! Mégpedig óriásiak. Az emberrel eleinte nem is törődnek, azt csak egy ártalmatlan állatnak tekintik. Végül (Tim ruhája miatt) rájönnek, hogy ez itt egy másfajta civilizáció. Nem a madaraké. A nagy madarak tudatában fokozatosan kialakul a gyanú, majd megkezdődik a küzdelem! Mégpedig ösztönösen, primitív, ősi eszközökkel. Tim egy száraz faággal harcol az egyre vadabb óriásrigókkal, és természetesen hamarosan, súlyosan sérülten, vesztésre áll.

Akkor azonban befut az igazi, a várt „ellenséges” gyakorló-rakéta. Mely – mivel a LAD nem működött – automatikusan felrobban 5 km magasságban. (Pontosan az Egyezmény szerint.) Ez átmenetileg megzavarja a rigókat, és végre észhez téríti a katonát. Tim előveszi modern kézifegyverét, s elbánik a rigókkal. A „megoldás” durva és eredményes, azonban nagyon felemás. Az utolsó rigó ugyanis - halála előtti hősies erőfeszítéssel - elindítja az űrhajót, Tim pedig végleg elkészül erejével… Ami energiát ezek után még - a puszta életben maradásához - összpontosítani tud, az is kizárólag a jógának köszönhető.

26.

A mi konzolunk

(Our shelf)

[20.026]

Egy „kis család” egy napjának – kezdetben - idilli története, a nem túl távoli jövőben… Mindvégig idilli lehetne, beleértve és jóváírva a szokásos, hétköznapi kis családi „feszültségeket” is, ha… (De az majd csak a történet végén – estefelé - derül ki, hogy bizony tényleg „közeli” ez a hétköznapi jövő. Ugyanis váratlanul, ártatlanul, és persze teljesen felkészületlenül szembesülniük kell a szinte mai - „hétköznapi” - terrorizmussal!)

A különös nap történetét maga az ifjú apa meséli el, aki – mint kezdő jogász – még nem igen szokta meg ezt a technikailag valóban modern világot, melyben tervezőmérnök felesége (Perla) kissé „átalakítja” az egyébként is nagyon korszerű, újszerű, „mobil” lakásukat. (Amely az Ókertváros-i új lakótornyok egyik – számukra kiutalt – KONZOL-ján parkolhat éjszakánként.) Perla ugyanis mindenféle, számítógéppel ellenőrzött elektronikus érzékelőt szerel fel másfél esztendős (Markó) kisfiukra, illetve annak „alvódobozába”, hogy bármilyen probléma (láz, bepisilés, cumivesztés, stb.) esetén azonnal reagálhassanak a gondos szülők.

Tehát ez a „mai” nap egy csodálatos, verőfényes tavasznak ígérkezik... A kisfiáért rajongó apa szeretné „félretenni a kötelességet”, s kivételesen kirándulni valahová. Perla azonban következetes, szigorú: „Tavasz lesz hét végén is!” Ezért őt elviszik (a mobil lakással közlekedve) dolgozni, és azután… - „csalnak”! Az üres gyermekágyat elhelyezik a bölcsőde automatikus adagolójában, s azután… Övék a világ!

Egy boldog gyermeknek és büszke apjának csodálatos kirándulása a Mátra hegység napsütötte déli lejtőin, majd – persze már későn -: kijózanodás. Elszámították (a kellemes tavaszi napon átaludták) az időt, vagyis lebuktak! Perla már nyilván hazament! Vagyis hát „haza” nem mehetett, hiszen náluk a lakás… De akkor hová?

S ekkor kibontakozik a dráma. Eszeveszetten száguldanak haza, és… A Városba érve észreveszik, hogy itt most… valami nagyon nagy baj van! Bizonytalan, szorongó, kegyetlen percek után megértik, hogy nem is akárhol! Hanem éppen az „ő” lakótelepükön! Igen. Valami terroristák felrobbantották (éppen) az ő lakótornyukat, és teljesen megsemmisült az ő (szerencsére még üres) Konzoljuk! Mégpedig késő délután, akkor, amikor – normál hétköznapi „menetrendjük” szerint – már mindannyian otthon szoktak tartózkodni.

Perla hatalmas megkönnyebbüléssel ismeri fel a bűntudatosan érkező két „fiút”, és természetesen mindent megbocsát. Hiszen épp ennek a csalárd kirándulásuknak köszönhető mindhármuk élete.

27.

Külföldi aspirantúra

(Scholarship abroad)

[8.163]

Port egy „talált” ember. A tengerből halászták ki, és semmit sem tudott. Sem magáról, sem a Földről. Még beszélni sem. Viszont – mint hamarosan kiderült: - igen fejlett intelligenciája volt.

Amikor kiengedték az elmegyógyintézetből, először egy planetáriumba került takarítónak, később – saját kívánságára – egy élettani intézetbe, gondnoknak. Ennek közelében, egy félreeső ausztráliai falucskában szerelmes lett. S szerelmének „eredménye” is lett: Dory teherbe esett!

Ez Port számára fantasztikus élmény, s még annál is nagyobb probléma. Hiszen ő egy másik („külső”) világból transzformálódott ide, mintegy kísérletként, egy magasabb szintről ide juttatott tudósként, tanulmányi kirándulásként. Amikor megtudja, hogy a két világ között – születendő gyermeke által – egy olyan kapcsolat jött létre, amely már nem intézhető el egyszerű visszarendelésével, hatalmas időzavarba kerül. És persze el is késik.

Megpróbál újra visszatérni Dory világába, az ő világához képest egy „atomi” világba, de (a Heisenberg-féle határozatlansági relációval tökéletes összhangban) ugyanakkor, „és” ugyanoda viszszatérnie - lehetetlen.

28.

Zöld lámpa

(Green light)

[77.601]

Egy fiatal, már családos, szellemileg (lelkileg) mégis végletesen magányos férfi csodálatos, de korántsem „dicsőséges” (a mai világ értékrendje szerint: sikeres) története ez. Ő maga mondja el, egyes szám első személyben.

Dolmandi Tamás egy súlyos, végzetes elmebetegség áldozata, illetve… Talán mégsem „áldozat”. Különös, ritka betegségének révén, amikor már beletörődött „gyógyíthatatlanságába”, teljesen váratlanul egy „igazi” csodával szembesül. A csodát átéli, majd – „külső segítséggel” - megszemélyesíti. A külső segítség nem kevesebb, mint maga a kultúrtörténetből jól ismert – ám eddig a (sci-fi) irodalomban eléggé elhanyagolt - glória.

Az „anamnézis”: Tamás egy rendkívül tehetséges gyermek (ami először a nyelvtanulásban nyilvánul meg), de – mint bizonyos súlyos lelki megpróbáltatások után kiderül - labilis elme. Egy szörnyű családi tragédia következtében (a bűntudat motivációjával) végleg „kiborul” és egy rendkívül ritka (az orvostudomány szerint feltétlenül halálos!) elmebetegséggel kórházba kerül. Majd onnan – csodával határos módon és persze átmenetileg - kiszabadulva felfedez egy "valódi" csodát. Zöld gyűrűket, melyekkel együttműködve képessé válik mindenre, ami szellemileg egyáltalán elképzelhető, beleértve más emberek szellemi befolyásolását is. Arra is rájön (kifejezett összefüggésben elmekórtani motivációjával, a tömegközlekedési járművek baleset-megelőző „irányításával”), hogy a glória egy közönséges zöld lámpával megvilágítva a "közönséges" emberek számára is láthatóvá válik!

Kiváló képességű és személyiségű kezelőorvosával (Rápolthy Karola) folytatott megrendítő dialógusai, a glória felfedezése (és Karola ezzel részben összefüggő szívhalála) után a sürgősen szükségessé váló ügyvéd (Simon Jenő) lelkes és tisztességes közreműködése, majd az amerikai titkosszolgálat által kiküldött „indiai” szakorvos (Julius Raven) és a hazai (magyar) katonai elhárítás mesterkedései ellenére, minden hatalommal szembeni fölényes packázásai közepette Dolmandi fokozatosan felismeri példátlan és korlátlan hatalmát.

És amikor ráébred annak nagyságára - többé nem él vele.

Előbb azonban az (ő „parancsára”) immár öntudatlan Raven professzort mintegy „visszaküldi” a megbízóihoz, akik csak annyit tudnak megállapítani a titokzatos középeurópai Dolmandi képességeiről, hogy azok… csodálatosak. Ezután – mintegy hálából - még feltétel nélkül szolidáris ügyvédjének is megmutatja az „igazságot”, valósággal isteni képességét és hatalmát az emberek fölött. (És csakis az emberek fölött! – mert a természet (a fizika) törvényeit ő - a glória - sem változtathatja meg.)

Végül „visszavonul”, lényegében (a kőbányai lakosság szerint:) a közönséges futóbolond szerepébe. Egyetlen célja (egyébként mindvégig a történet folyamán!) az eredeti (a szüleinek vélt „meggyilkolása”-kor kialakult) rögeszméje: megvédeni az embereket egy jóvátehetetlen szörnyűségtől: a halálos közlekedési balesettől.

A zöld lámpa jelentősége - fogalmi értelme, és a szegény utcai bolond kezében betöltött tényleges és hatékony baleset-megelőzési funkciója mellett – „mindössze” abban áll, hogy ilyen megvilágításban bárki láthatja – és látja is - a glóriát. Mármint akkor, ha a glória - ott van! A végtelenül idegen, megérthetetlen zöld gyűrűk azonban hamarosan eltávoznak a földről, Tamás pedig – a „saját” glóriáját - nem adhatja át senki másnak.

29.

Álomutazás – elérhető áron

(Dream trip - at an affordable price)

[32.834]

Roy Blackvish, a Joy World utazási iroda igazgatója nyaralni készül. Elutazása előtt még elköszön helyettesétől, legjobb barátjától, Bob Maleslawskitól, aki felhívja a főnök figyelmét egy valóban figyelemreméltó „utas”-ra. Az illető (Jonathan Gray, gépészmérnök, bolti eladó) különös dolgokat művel, és Bob komolyan aggódik miatta.

Gray azért fizetett be erre a – kifejezetten olcsó – „világ körüli” utazásra, mert szenvedélye, vagy legalábbis hobbija az ókori gépészeti technológiák amatőr kutatása. Azonban már az első napokban teljesen új – számára szinte sokkoló – élményekben részesül. A JW menü ugyanis egyáltalán nem segíti elő kutatásait, hanem elsősorban „egyéb” szolgáltatásokat tartalmaz és kínál.

Mindenekelőtt „normális”, és extrém szexuális szolgáltatásokat, mellesleg, - „világ-választékban” - szeszesitalokat is… Gray nem a technikatörténethez, hanem saját, részben nem ismert, részben titkolt, már-már eltemetett, legbelsőbb lelkivilágához kerül közelebb, s ez – mint hamarosan ráébred – igen sok pénzébe kerül.

Az olvasó (talán) még mindig nem sejti, hogy ez az utazás: valójában csak egy virtuális utazás. Gray azonban természetesen tisztában van ezzel. Dilemmáit megosztja a JW „utazási tanácsadó”-jával, Van Mai úrral, aki - a cég képviseletében – igyekszik az utas belső feszültségeit feloldani, s mindenben kiszolgálni annak további terveit. Így jut el Jonathan Gray a közönséges internetes szerencsejátékokig… És ott aztán el is veszíti mindenét! Nem csak a pénzét, hanem a házát, minden vagyonát, s így nyilván a családját is.

Ekkor az okos mérnök – mintegy végleg, reménytelenül sarokba szorítottan – megjátssza utolsó lapját...

Bob telefonon jelenti nyaraló főnökének, hogy: igaza lett... A Gray nevű utassal „baj lett”. Nem „száll ki”. Rájött, hogy a cég – az alapszolgáltatás befizetett díjának ellenében – köteles őt korlátlan ideig életben tartani. Ez pedig hatalmas veszélyt jelent az üzletre, sőt, magára a cégre! Hiszen keresni fogják. A család is, a bankok is, a jogos követelésükkel fellépő játékkaszinók is.

A cég számára az egyetlen megoldás a tüntetés, lázadás mielőbbi leszerelése, vagyis a lázadó „megvásárlása”. Roy utasítja Bobot, hogy azonnal fizesse ki Gray jelzálogait, szerezze vissza vagyonát, és kérje fel őt – korábbi bolti keresetét lényegesen meghaladó bérezéssel – a cég elektronikus utazási tanácsadójául. (Természetesen Van Mai úr helyett.)

30.

A Barnebon-legenda

(The Barnebon Legend)

[38.857]

Múlt és jelen. Egy hajdani, „csudálatos” eseményeket megőrző legenda, és a jelenben: két rendkívüli képességekkel rendelkező fiatal sportoló feltűnése a 2003. évi Délkelet-ázsiai Játékokon. Lényegében tehát két – csakis csodálatosnak nevezhető - történet, amelyek szoros összefüggése (az eltelt évszázadok ellenére) nyilvánvaló. Mégpedig nem csak a mai fiatalok származásával, hanem egy idegen lény földi látogatásával is.

1.

Egy hosszú, vulkanikus hegylánc ősidők óta két népet választ el egymástól. Az „innenső” nép békés, boldog életet él, egyetlen gondjuk, hogy a „túlsók” időnként átjönnek a hegyen, és végigrabolják a déli síkságot. Ez persze az idők során megszokottá válik, s tulajdonképpen (hosszú távon) „elfogadható”.

A legenda szerint azonban egy ízben – nagyon régen – különös fényjelenségek közepette megjelent a hegyen valami furcsa, hatalmas madár. Vagy denevér. A helyi „történelem” ezután megváltozott. A szambolin rablók többé nem mentek le a síkságra, hanem pontosan meghatározott időközönként (húszévenként) átjöttek Vicaria faluba, levágták az első útjukba kerülő ember fejét, s azzal azonnal visszatértek a hegyekbe. Védekezni lehetetlen volt ellenük, hiszen immár emberfeletti képességekkel rendelkeztek.

Volt azonban egy különös tényező is: bizonyos híresztelések szerint az idegen lény kezdetben „meglátogatott” egyes fiatalasszonyokat… A „félrelépett” asszonyok vagy leányanyák magyarázkodását persze senki sem hitte el, a legenda beépült a falu történetébe, míg csak meg nem született Tun Barnebon, akinek ősanyja éppen e „meglátogatott” Vicaria-beli lányok egyike volt.

Tun – mint fokról-fokra kiderült – szintén csodálatos képességekkel rendelkezett. Ő volt (lett) az, aki – amikor eljött az ideje – megölte a szambolin gyilkosokat. Húsz évvel később azonban – mivel békés, boldog családi életre rendezkedett be, és „azok” is korábban jöttek a szokásosnál – nem tudta megakadályozni, hogy szeretett feleségét elrabolják. A tragédia megbénítja Tun Barnebont, s ekkor újabb csodálatos képességei mutatkoznak meg. Közel húsz évig, teljesen bénán - táplálkozás és lélegzés nélkül! – ép marad a teste, működik a szelleme: „szent” ember válik belőle. Leánya vigyáz rá, akivel megtanulják a kommunikációt – a szemükkel. S amikor eljön az idő, Tun eltűnik. A szambolin fejvadászok pedig soha többé nem jelentkeznek Vicariában.

2.

Ben Barnebon azzal tűnik fel, hogy – középiskolás korában – megismerkedik az asztalitenisz-sporttal, s abban azonnal verhetetlennek bizonyul! Testnevelő tanára – illetve annak dúsgazdag, sportmenedzser bátyja – elintézik, hogy (gyakorlatilag kezdőként) indulhasson a 2003. évi Délkelet-ázsiai Játékok rangos versenyén. Bemutatkozása szinte megdöbbentő: a sehol nem jegyzett kezdő sportoló a selejtezőkből gyakorlatilag pontvesztés nélkül kerül a főtáblára. Szerényen meg is magyarázza: ő nem igazi versenyző. Egyszerűen arról van szó, hogy az őseitől örökölt egy különös képességet: agya és teste az idő folyását hatalmasan felnagyítja – vagyis lelassítja. Ebben az igen gyors ritmusú játékban neki minden egyes ütésre rengeteg ideje van! Pedig valójában semmi tehetsége nincs ehhez a gyönyörű sporthoz.

Menedzsere máris világbajnoknak tekinti Bent, de a főtáblás pingpongverseny előtt meghívja őt a kick-box középdöntőre. Természetesen nem véletlenül, hiszen ez a sportág sokkal jövedelmezőbb, mint az asztalitenisz.

Indonézia pedig valóságos lázban ég: a csodapingpongos után, íme, itt egy csodabokszoló is! Cson Szin nem küzd, nem harcol, egyáltalán nem is „bántja” ellenfelét. Csak – tized (vagy század) másodperces időközökben - elhelyezi jelképes ütéseit ellenfele testén. Senki sem tudja megszámolni, azonosítani ezeket a találatokat, de döntő fölénye egyértelmű, ellenfelére nézve súlyosan megalázó. Ben Barnebon mindezt nagyon élvezi, ám egyszer csak felfedezi, hogy itt egy merénylet készül! Cson ellenfelének van egy segítője a nézőtéren, aki egy távolról sokkoló készüléket emel fel, miközben a thai bokszoló egy elvakult, esztelen támadásra indul.

Az események emberi szemmel (vagy tévékamerával) követhetetlenek. Ben ártalmatlanná teszi a merénylőt, megmenti Csont, aki helyett a bírót kábítja el elektronfizikai eszközével a merénylő. Ben átadja Csonnak a „KO-kamerát”, majd a versenybíróságnak a merénylőt. Senki sem ért semmit, csak Cson és Ben.

Menedzsereik meghívására együtt vacsoráznak, s percek alatt rájönnek, hogy mindketten mutánsok, mint a valaha egymás halálos ellenségeiként élt őseik szerencsés leszármazottai.

Másnap kimennek a hegyre, s megérzik az ősök (vagy az idegen lény) szeretetét. Megfogják egymás kezét, s ekkor a hegy megelevenedik, az óriási ősmadár pedig "megelégedetten" elrepül a Földről.

31.

Az időutazás technikája

(The technology of a time trip)

[24.779]

Ez a történet (a szerző több más novellájához hasonlóan) tulajdonképpen egy „ál-scifi”. Alapvetően inkább lélektani, sőt, elmekórtani elbeszélés. Első része egy különös monológ: egy javakorabeli, magányos férfi örökös, kissé szorongó emlékezése. A történet folytatása, minden titkot feloldó és kibontó megoldása pedig egy megrendítő párbeszéd.

A férfi szinte állandóan eddigi életén mereng, melynek története látszólag nyugodt, sima, egyszerű. Túlságosan is egyszerű! Gyakran úgy érzi, hogy nem is hiteles. Szakadásokat, hézagokat sejt, de ezzel az érzéssel nem jut semmire. Egy házasság emléke, egy gyermek emléke, s azután… tényleg semmi, de semmi különös. Egyre inkább hamisnak érzi az egészet. Hiszen minden rendben: szép háza van, jó állása itt a szállodában, az igazgató nagyon rendes, stb. Mégsem szabadul a nyomasztó érzéstől: ez nem lehet az „igazi” élete! Hiszen ő egészen más eszményekkel indult fiatal korában. Teljesen logikátlan ez így… Gátakat, falakat sejt, ám áthatolni képtelen rajtuk.

És akkor történik valami…! Az igazgató bemutat neki egy fiatal nőt, aki itt a „szállodában” meglátogatja őt. Különös élmény, különös nő! Mintha régóta ismerné, és a lány is őt, de hát… vajon ki lehet?

S lám, megint jön! Elhatározza, hogy megpróbálja őt jobban megismerni. Elmondja a hívatlan, titokzatos látogatónak a maga nagy titkát, saját ifjúkori „találmányát”: az időutazás technikáját. Időutazás - természetesen csakis a múltba, de oda tökéletesen! A módszer nem egyéb, mint az ember által elérhető legtökéletesebb szellemi koncentráció. Ő ugyanis fiatal korában űrhajós szeretett volna lenni, s a sok évig tartó magányos űrutazás szörnyű dolog – az emberi tudatnak! Úgy gondolta, a tartós és szinte teljes ingerhiány jobban elviselhető, ha valaki „visszamegy” az időben, és a legaprólékosabb részletekig újra átéli valamely - kedves, kellemes - múltbeli élményét. Felajánlja hát a lánynak, hogy őt is megtanítja erre.

A "lány"pedig abban a percben mindent megért! Férje, a híres asztronauta ezek szerint kipróbálta önmagán ezt a veszélyes módszert, és sikerült is neki. Olyannyira, hogy… végleg kisiklott, és „ott maradt” egy képzelt világban. Aki most – a kezét fogva - fokozatosan megérti, hogy… Ez a lány – nem lány már. Hanem egy elveszettnek „hitt” legendás űrhajóparancsnok felesége, aki csak évtizedek alatt tudta kinyomozni, hogy a három - csodával határos módon, ám sajnos gyógyíthatatlanul elmebetegen hazatért - űrhajóst a szégyenlős társadalom mintegy eldugta egy félreeső elmegyógyintézetben.

Megfogják hát egymás kezét, visszamennek a múltba, mégpedig oda, ahol – fiatal korukban – összetalálkoztak egymással. Az időutazás technikájával a már nem fiatal, de végre újra boldog feleség visszavezeti ámuló férjét a „szállodából” az elmegyógyintézetbe, az évtizedekig folyamatosan elképzelt világból a kissé elszomorító, de valóságos világba. Ahol immár felnőtt fia – s ha jól sejtjük, unokája is - él.

.

.

32.

Nóva Bellatrix (Romero és Giorgia)

Ez egy romantikus novella, vagy akár kisregény. A műfaj minden lényeges kritériumának megfelelve tudományos-fantasztikus, mégis - tulajdonképpen - egy valóságos „sci-fi szentségtörés”. Ugyanis a sztori alapötlete nem egy fantazmagória, amely majd a jövőben esetleg megtörténhet, hanem ellenkezőleg, egy megtörtént esemény(sorozat), egy bonyolult („megoldhatatlan”) szerelmi-családi probléma szinte napló-szerű leírása. Természetesen a science fiction kellékeivel, írói eszközeivel, s végül: csakis a tudományos fantasztikumban (a távoli jövőben) elképzelhető „megoldással”, sőt még akkor is elég bizonytalan, de legalább remélhető heppienddel. Tehát egy – nagyon is – fantasztikus történet, amelynek „lényege” (az író nagyon komoly morális mondanivalójának valóságos háttere) bizony megtörtént, itt a mai, földi világban, mégpedig szinte „szó szerint”.

A Romero és Giorgia tehát mindenekelőtt egy rendkívül problematikus szerelmi történet, amire ez a (Shakespeare-t idéző) alcím világosan utal. Persze nem a jelenben, hanem mintegy két-háromszáz év múlva. (Amikor azonban az ún. alapvető „emberi természet” – bizonyára – még mindig ugyanolyan lesz, mint ma. Vagy akár évezredekkel ezelőtt.)

A Nóva Bellatrix pedig – a gyanútlan olvasó számára - egy űrkutatási utópia, melynek azonban csak a konfliktus sajátos, tudományos-fantasztikus „megoldása” szempontjából van szerepe. A cím jelentése (csillagászati szempontból) valós ugyan, de a történet mondanivalóját tekintve (költői szempontból) inkább allegorikus. A „nóva” a csillagászati szótárakban eredetileg (a hirtelen, iszonyatos fénynövekedés miatt) azt jelentette: új csillag. (Ebben a történetben az „új” – érzelmi töltést is hordoz.) A Bellatrix csillag nevével együtt azonban egy valóságos, szörnyűséges kozmikus katasztrófát jelent! A modern asztrofizikában ugyanis a nóva azt jelenti, hogy egy öreg csillag (elfogyasztván elsőfajú üzemanyagát, a hidrogént) összeomlik, majd robbanásszerűen felfúvódik, s mindent elpusztít maga körül. A tragikus fizikai folyamat végén (kétségkívül) egy új csillag születik. De az már egy egészen más – kicsi, magányos, és nagyon veszélyes - csillag.

A történet központi alakja Romero Castilia, egy - már „majdnem középkorú” - nagyon tehetséges fizikus, a barcelonai Távolsági Repüléskutató Intézet munkatársa. Az alkotásban is, a magánéletben is sikeres ember. Sőt szerencsés, hiszen – a látványos Orion csillagkép szerelmeseként – gyermekkori álmainak megvalósításán dolgozik, s a végső siker küszöbén áll. Jelentős eredményeket ért el a fénysebesség feletti űrhajózás továbbfejlesztésében, vagyis most már akár az Orionhoz, annak egyik – „viszonylag közeli” - csillagához, a 325 fényév távolságú Bellatrix-hoz is „elfogadható” menetidejű expedíció indítható. Melynek vezetésére természetesen ő az első számú jelölt. Ugyanakkor kiegyensúlyozott házasságban él, s minden tekintetben büszke 16 éves, tehetséges lányára. Ráadásul sportol is: ő a TRKI tájfutó csapatának kapitánya.

Mindezen tényezők együttes eredményeként jöhet és jön is létre a történet hatásosan exponált alaphelyzete: váratlanul kialakul egy – elég gyakori, de ezúttal is megoldhatatlan – lélektani probléma. Ugyanis Romero a földi űrkutatási szervezetek hagyományos tájékozódási-futó versenyén (a nyugat-afrikai Kazibar szigetén) sorsszerűen, azonnal és kölcsönösen fellángoló szerelemben megismerkedik a nála tizennégy évvel fiatalabb - római - Giorgiával. Akinek szintén családja (éppen megrendült házassága, és két kislánya) van.

A lélektani konfliktus lényege: Romero (látszólag gyenge, valójában „túlságosan” is erős jellemre valló) vívódása. Giorgia nélkül többé elképzelhetetlen az élete – azt viszont „nem teheti meg”, hogy feleségét (és gyermekét) 21 év házasság után elhagyja. Ez a véletlen találkozás egy valóságos csoda: Romero számára Giorgia tökéletesen, elutasíthatatlanul „megfelelő”, az új érzelem ellenállhatatlannak, és tartósnak bizonyul. Viszont a meglévő családi kapcsolat is elszakíthatatlan. Így Romero szinte mindvégig konok, megátalkodott módon ragaszkodik a lelkialkatából adódó sajátos (de következetes) életelvéhez, mely szerint: az ember egy másik embernek nem okozhat kárt, csalódást, szenvedést! Minden ember sok jót kap az életben, s ezt mind, mindenkor, hiánytalanul vissza is kell adnia! Romero tehát egy olyan „konstrukciót” keres, ami ezt az új élethelyzetet is megoldaná valahogyan… Ilyen konstrukció pedig természetesen nem létezik.

Az idős Belano Chiosi professzor, Romero főnöke (és barátja) próbál neki segíteni, előbb baráti tanácsokat, majd „atyai parancsokat” adni, de végül kudarcot vall. Romero végső, saját „tervezésű” konstrukciója tulajdonképpen gyalázatos: nevet és személyt cserél tájfutó barátjával, Luiz Limas-szal, aki a nagy jelentőségű csillagközi expedícióval - „helyette” és nevében - elmegy Romero égi szerelméhez, a Bellatrix csillaghoz. Romero pedig ezután titokban „jelentkezik” földi szerelménél (és a tőle éppen megszületett gyermekénél) – akárhogy is nézzük: - tizenöt évre… Giorgia nyílt lélek, őszinte ember. Időközben ő már el is vált, Romero iránti szerelme kizárólagos, végleges. De ezt a „konstrukciót” - ezt a Romerót - nem tudja elfogadni.

Chiosi pedig közben – Romero helyett – „elintézi” azt, amit Romero képtelen volt elintézni. Mély emberismerettel, egyedül felvállalt felelősséggel mintegy felszabadítja a tizenöt évre „elutazott” Romero volt feleségét, Sabinát.

Romero tehát – átmenetileg - egyedül marad, egy marsi obszervatóriumban dolgozik inkognitóban (Luiz Limas „nevében”), s hamarosan egy döbbenetes felfedezésre jut. A Bellatrix csillag sugárzásában felismeri a nóva-fázis előjeleit! Megbizonyosodik róla, hogy - az asztrofizika szabályai szerint - a „Bella” nemsokára felrobban, s elpusztítja (immár bizonyítottan civilizált) bolygórendszerét is. Halál-csillaggá válik, mégpedig körülbelül 150 év múlva. 150 év múlva - mármint itt a Földön! Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy - 325 fényévnyi távolsága miatt - már réges-régen el is pusztult! Vagyis Romero… maga helyett küldte a halálba a legjobb barátját.

A végső megoldás, immár az összes probléma egyidejű megoldása, egy logikus, és - egyetlen lévén - végre „jó” konstrukció, elkerülhetetlen és vitathatatlan. Romero egy speciálisan felgyorsított űrhajóval utánuk megy, hogy idejében figyelmeztesse, ezáltal megmentse Luiz-t és társait. Ő maga pedig vagy elpusztul, vagy talán… minden bűne alól feloldozva, emelt fővel térhet haza immár igazi, „új” családjához. Hogy az agg Chiosi is táncolhasson a lakodalmukon – ha megéri.

.

.

33.

GRIN (szinopszis)

[4......]

A regény tradicionális sci-fi, vagyis egy „optimista” utópia. Arról szól, hogy az ember minden álma teljesül(het), az emberiség minden célját elér(het)i. Mégpedig nem is nagyon sokára. A szerző hitvallása szerint ugyanis az emberi képességek határtalanok, szinte „isteniek”. A kérdés csupán az, hogy e képességek kibontásához, kiteljesítéséhez és a magunk javára való fordításához van-e itt a Földön elegendő szándék, és lesz-e még rá idő? Az emberi személy (és csoport) alapvető, eredendő tulajdonságai (nemessége és gyarlósága) ugyanis – évezredek óta – változatlanok.

Sok fantasztikus ember szerepel ebben a fantasztikus történetben, amelynek mintegy végső eredményeként (hőseinek személyes sikereként) teljesül egy ősi emberi álom: a pillanatszerű (időn kívüli) helyváltoztatás a térben! Mégpedig nem „meseszerűen”, hanem a sci-fi kötelező szabályai szerint: egy „tudományosan” szabatosan definiált, kellő fantáziával és logikával hihető, sőt „érthető” technológia földi megvalósításával.

Ráadásul ugyanebben a korban komoly és szintén forradalmi fejlemények következnek be a személyes tudat halhatatlanságát, a „szellemi utazás” ősi, emberi vágyálmának teljesülését illetően is! Egy titokzatos, és egyre nagyobb földi hatalomra szert tevő ifjúsági szervezet jóvoltából megvalósul a téridőn kívüli, telepatikus kommunikáció. A regény alapvető (mintegy funkcionális) science fiction motívuma azonban feltétlenül a GRIN – nem kevesebb, mint a mesterségesen, szabályozottan előállított „gravitációs interferencia” következtében megvalósuló háromvektoros (vagyis időn kívüli) helyváltoztatás a térben!

Hatalmas civilizációs ugrásokról, álomszerű „találmányok” megvalósításáról van tehát szó. Mégsem ez a történet lényege, költői hatóereje. Hanem az, hogy kik valósítják meg, és hogyan? Valóságos, hús-vér emberek! És főleg, vagy legalábbis elsősorban: egy „idegen”! Aki azonban nagyon is földivé, „emberivé” válik a történet folyamán. Összegezve tehát: egymással és világukkal folyamatos, bonyolult kapcsolatban álló személyek. Na és mint minden korban, e történetben is nagy erőket mozdít meg egy ősi természeti törvény: a szerelem.

A történet szereplői tehát a fejlett (22. századi) földi technikai civilizációval szembesülő – fiatal és öreg, többnyire rokonszenves és élvezettel, alaposan megrajzolt karakterű, de… - szinte kivétel nélkül „rendkívüli” emberek! (Nem titkoltan azt sugalmazva, hogy minden ember, hogy maga az ember rendkívüli!) Akik teljességgel „megélik” a maguk korát, annak csodáit, ám közben személyesen alakítják, sőt meg is valósítják e csodákat, mintegy kiteljesítve a közeljövő itt elképzelt, kissé talán idealizált, ám minden bizonnyal „lehetséges” világát. Amely jövendő világ - e történet nagyra törő koncepciója szerint – már valóban alkalmassá válhat az emberi kultúra kozmikussá, végső soron halhatatlanná tételére. (Mégpedig – a szerző gondolkodásmódjának megfelelően - a 19-20. században kialakult általános, és hittel idealizálható „emberi normák” szerint…)

A történet „ideje”:

A tényleges, „élő” történet kb. 25 esztendőt hidal át a 22. század közepe táján, vagyis lényegében egy (még „hagyományos”) csillagközi űrhajó futamának időtartamát. Az első „idegen” humán civilizáció felfedezését és személyes felkeresését. Ez alatt itt a Földön (ahol egyébként a történet legnagyobb része játszódik) megvalósul az ún. GRIN-program! Közben természetesen jelentős szerepet kapnak a bevágott előzmények és visszaemlékezések is.

A főszereplők bemutatása, és – személyükön keresztül - a történet vázlatának, főbb konfliktusainak ismertetése

Sebastiano Borneo (a „Találtkapitány”)

Egy rendkívüli, többszörösen is „rejtélyes” alak. Szinte senki sem tudja, honnan származik, mennyi idős, és mire képes. A földi emberektől jelentősen „eltérő” élettani adottságokkal rendelkezik, pl. nem fény-, hanem hőlátása van (ezért állandóan egy hatalmas, koromfekete maszkot visel). Fiatalnak hiszik (tekintik) őt, pedig csak a fejlődésének üteme lassúbb, mint a földi emberé, viszont várható élettartama annak valószínűleg a sokszorosa. Mindezeken túl még egy speciális, periodikus „vízi fázis” is szükséges a fejlődéséhez, különös életmódjához.

Egy Borneó-szigeti, őserdő-beli egyszerű (és rendkívül anakronisztikus) faluközösség szájhagyománya szerint úgy került a Földre, hogy szülei űr-hajótörést szenvedtek: „Vétkes angyalokként az égből kidobattak”. Apja azonnal meghalt, de anyja – mielőtt ő is meghalt volna – itt a földön szülte meg a gyermeket. A folyóparti halászfalu azonban pártfogásába fogadta, isteni lényként tisztelte és védelmezte – amíg tudta.

Élete ezután rendkívül sanyarú, majd kalandos, életcélja azonban idővel kialakul: mindenáron vissza akar menni szülei csillagához. Fokról fokra, egyedül megoldja az idegen bolygón való létezésének problémáit, például a „fényes” földi környezetben való képlátásának lehetőségét, majd – többször is – személyazonosságot szerez a Föld különböző pontjain, mindenkor következetesen a tervezett, igen határozott céljai szerint. Először Afrikában „lép színre”, majd különböző európai egyetemeken szemészeti és elméleti fizikai tanulmányokat folytat. Mindkét szakterületen rendkívül tehetségesnek bizonyul, már-már világhírű tudóssá válik, mégis „ismeretlen” ember, a társadalmi mimikri valóságos művésze. Hatékonyan ösztönzi a kor tudományának fejlődését, hogy lehetővé válhasson a csillagközi űrutazás legmagasabb szintű megvalósítása. A megfelelő időben közvetlen, konkrét sugalmazást is ad a kor egyik legtehetségesebb (Nobel-díjas) elméleti fizikusának. Ezután újra „eltűnik”, majd egy – ügyes és eltökélt – akcióval bekerül a Csillagközi Űrkutatás központi telepére, ahol egy hideg hegyi tó mélyén „megtalálják”. (Innen a közismert becenév: Találtkapitány) Itt azután - rendkívüli képességeinek köszönhetően - hamarosan csillagközi űrpilóta lesz.

Maga a GRIN-történet azzal kezdődik, hogy Borneo kapitány éppen hazatér egy csillagközi expedícióval… Ekkor tudja meg, hogy legutóbbi hosszú távolléte alatt immár realitássá vált a Földön a sok-sok évvel korábban éppen általa sugalmazott, pillanatszerű (GRIN) utazás megvalósítása, noha egy működő GRIN-űrhajó létrehozásához még jó néhány évtized szükséges. Szinte ugyanakkor azonban azt is megtudja, hogy egy fiatal rádiócsillagász felfedezte a titokzatos, vörös Nito csillag még titokzatosabb (teljesen sötét!) bolygóját, ahol bizonyosan egy földön kívüli civilizáció él, s gyaníthatóan az ő szerencsétlen szülei is onnan jöttek… Azonnal indul tehát, a lehető leggyorsabb, az akkori földi technológia csúcsát reprezentáló űrhajóval. Mégpedig a Föld lakosságának erőteljes („biztonsági”) aggályai ellenére.

A már kb. 90 éve itt élő „ifjú” Sebastiano mindezeken felül - rövid, „itthoni” tartózkodása idején - szerelmes lesz, ami az egész történet legnagyobb (és többszörös) komplikációját okozza! Elsősorban persze másoknak... Főleg a regény két – valóban fiatal - főszereplőjének: Johannának és Dannek.

Johanna Chamorro

A csillagközi űrhajósok szigetén (Prisma Delgado) született, apja a legendás nicaraguai focista, Ermano volt, aki a világ televíziós „közönségszavazatával” került be egy korábbi csillagközi expedícióba, azután ott maradt a Szigeten, népszerű és tehetséges asztronauta lett. Johanna a legmagasabb követelményszinten „kiválogatott” növendékek között is az egyik legjobb, legtehetségesebb. Őt is elvarázsolja a GRIN eszméje, édesapja vágyálma, a pillanatszerű űrutazás lehetősége. Eszményképe Sebastiano Borneo, a legendás, különös, „kortalan” űrhajós, akinek legutóbbi elutazásakor ő még egy fiatal kislány volt. Amikor (a „történet kezdetén”) ideálja leszáll a csillagos égből, Johanna menthetetlenül szerelmes is lesz belé.

Hogy a dolog ne legyen egyszerű, Johannának adódik egy „szinguláris” kalandja Dannel, a szintén kivételes tehetségű, de nála néhány évvel fiatalabb űrhajós-tanulóval. Aki hasonlóképp érez Johanna iránt, mint ő a legendás kapitány iránt. Csodálja őt és szerelmes belé. Végül, talán épp ezzel a kalanddal, éppen Johanna teszi Dant a történet kimagaslóan legigazibb „hősévé”. (Dané lesz a világon az első GRIN Jump, ő lép majd elsőként egy idegen, civilizált bolygó felszínére, noha mindez számára „akkor” még szinte a biztos halált jelenti…)

A lány célja sokkal „egyszerűbb”, és kemény, női következetességgel el is éri azt… Végül – minden bonyodalom „legvégén” és megoldásaként Johanna megy „át” egy GRIN űrhajóval, hogy megmentse és „hazahozza” mindkettőjüket: Sebastianot és Dant is. (Hogy még kiket, az mindenkinek – a leszállópályán őket váróknak is – meglepetés!)

Daniel Kowalski

Az egyik legkiválóbb növendék a csillagköziek szigetén. Szenvedélyesen, „alkatilag” szerelmes Johannába. Érzékeny empátiával féltékeny Borneo kapitányra. Pedig neki is minden esélye megvan arra, hogy néhány év múlva igazi csillagközi űrhajót vezessen, mint egy kiváló minősítésű kapitány. A sors azonban más utat jelöl ki számára…

A Hét Kör nevű titkos (IQ-elven szerveződő, távlatosan progresszív) ifjúsági világszervezet romantikus „Kiválasztott”-jaként ő lesz az első GRIN Jump végrehajtója! Dan azonban nem tér vissza, így a föld lakossága – nem kis lelkifurdalás közepette - hősi halottnak tekinti őt, és a Hold felszínén egy gigantikus emlékművet állít neki. Ez a torony azonban idővel… telepatikus tulajdonságokat mutat! Vagyis Dan válik a HK agy-fejlesztő eredményeinek, s ezáltal a – talán mégis lehetséges – „szellemi GRIN”-nek is első demonstrátorává!

Dan persze egyáltalán nem halt meg. Tér-ugrásának valóságos története tulajdonképpen nagyon egyszerű. Mivel a kb. 2 milliárd kilométeres „tájolási hiba” miatt közvetlenül a Föld bolygóra nem térhetett vissza, inkább leszállt – még Borneóék előtt! - a Nito sötét, de civilizált bolygójának felszínére. Így valóban ő lett az igazi „Első”!

Amikor pedig 13 év múlva Johanna is „átugrik” a második (és immár hibátlanul működő) GRIN KOMP-pal a Nito csillaghoz szerelméért, Borneo kapitányért - ott találja Dant is. Akinek addigra már… családja van!

Ivan McLaren:

A csillagközi űrkutatás műszaki főparancsnoka. Tevékenysége – és klasszikus személyisége – végigkíséri az egész történetet. Maga is hírneves űrhajós volt - most a jövő kapitányait tanítja. Sebastianot úgy szereti, mintha apja lenne, noha (miként egyre inkább sejti) valószínűleg később született nála. Felderíti a rendkívüli lény születésének, gyermekkorának körülményeit, és – amikor a föld lakossága („biztonsági” okokból) megfellebbezhetetlen döntést hoz a Nito-expedíció megsemmisítésére – azonnal intézkedik, hogy megmentse Sebastiano és két társa életét.

Ezután mindent megtesz, hogy vigyázzon Danre és Johannára is, valamint egy egészen rendkívüli (nagyon fiatal) nőre, aki a Hét Kör szervezet kiküldött képviselőjeként jelenik meg a GRIN alaszkai telepén… Aki „elhozza” rejtekhelyéről Dant, a kor Messiását, s ez alkalommal végzetesen belé is szeret… Sebastiano Borneo, a „Találtkapitány” nem véletlenül céloz a regény legutolsó mondatában arra, hogy – a Föld bolygótól eltérően – „…odaát, azon az idegen bolygón általában a férfi választ párt magának…”.