Kasztovszky Béla
Kasztovszky Béla egy - tudományos-fantasztikus novelláival ismertté vált – magyar író. Egy 2000-ben megjelent sci-fi antológia (Az idő hídján – A mai magyar SF tükre) fülszö-vege szerint: A tudományos-fantasztikus irodalom évszázados hagyományait (Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály...) folytató, a hetvenes évektől alkotó kortárs szerző, a műfaj egyik legjelesebb hazai képviselője.
1942-ben született a magyar Alföldön, a Fülöpszállás községhez közeli Telekpusztán, ahol apja jegyző-gyakornok, anyja tanyai tanítónő volt. Felmenői között többnyire taná-rok, jogászok (elvétve képzőművészek, papok és kalandorok is) találhatók; családfáját apai ágon 18. századi lengyel, anyai ágon 17. századi magyar nemesi családokig vezeti vissza.
Családja - nem sokkal születése után – visszaköltözött a fővárosba. Tudatra ébredé-sé-nek évei szervesen összekapcsolódtak a II. Világháború – Budapest számára rettene-tes – utol-só éveivel, majd az azt követő béke és a lelkes, „szocialista” újjáépítés nagyon szegény, de mégis boldog korszakával. Elemi tanulmányait – családi okok miatt - az or-szág hét különböző általános iskolájában folytatta. A középiskolai évek már egy vidám, szabad cselekvésű és gondolkodású korszak emlékei, beleértve a szinte gyermekként, mégis az események sűrűjé-ben (a Magyar Rádió ostromában) személyesen át- és megélt 1956 októberi magyar népfel-kelés izgalmas napjait is.
1967-ben villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egész életében az országos nagyfeszültségű villamosenergia-hálózat létesítő és üzemeltető vállalatá-nál (OVIT Rt. – National Power Line Company Ltd.) dolgozott, számos szak-mai részterüle-ten, jelenleg a cég Marketing és PR osztályán.
Életének jelentős epizódja volt a szakmai filmek gyártása (jelenleg ezek archiválása). 1984-ben öntevékenyen létrehozta az OVIT Műszaki Videóstúdiót, mely a villamosenergia-ipari cégek imázsát éppúgy szolgálta, mint a világhírű, úttörő magyar elektrotechnika törté-netének megörökítését. Több száz műszaki, technikatörténeti és oktatófilm készítésében – mint producer, operatőr, vágó és szövegíró – részt vett.
Az irodalmi alkotást mindig is életcéljának tekintette, hivatásául azonban nem vá-laszt-hatta, hiszen – a magyarországi viszonyok között – abból sohasem tarthatta (és ma sem tart-hatná) el a családját.
Az irodalomhoz gyermekkorától vonzódott, sokat olvasott. 14 évesen iskolai pályáza-tot nyert utopisztikus dolgozatával (Az ifjúság városa). Középiskolás korában verseket írt, egyetemi éveiben pedig már a prózával is megpróbálkozott. Individuális beállítottságú, elvont írásai (Pl.: Este hétkor találkozunk) nem kerültek nyilvánosságra, de egyre inkább kialakult íráskészsége és egyéni stílusa.
A 70-es évek elején – a megelőző évtizedek jelentősebb angol, amerikai, lengyel, orosz és magyar fantasztáinak hatására - megragadta a science fiction gondolat- és kife-jezés-világa, majd e műfaj hazai „atyamestere”, Kuczka Péter költő nemzetközileg elis-mert SF-szakértői és szerkesztői munkássága. Minél több sci-fi novellát olvasott, annál inkább meg-győződésévé vált, hogy ő „jobbakat” tudna írni!
Egy új, fiatal írónemzedék teljesen kezdő tagjaként bekapcsolódott a Magyar Írószö-vetség Tudományos-Fantasztikus Szekciójának műhelymunkájába. Első (ifjú apaként érzel-mileg mélyen motivált) tudományos-fantasztikus novellája (Fehér kör, később: Kétszemélyes világ) az akkor már Európa-szerte ismert GALAKTIKA sci-fi antológia (később folyóirat) 27. számában jelent meg 1977-ben.
Önálló könyve (Kétszemélyes világ, 1982.) magyar viszonylatban igen nagy példány-számban jelent meg az egyre népszerűbb, szintén Kuczka Péter által szerkesztett Koz-mosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. A szerző a 16 novellát tartalmazó kötet utósza-vában nyílt szívvel, szinte „tárgyilagosan” vall gyermekkoráról, élményekben és érzel-mekben gazdag ifjúságáról, sci-fi íróvá válásának motivációiról, valamint írói hitvallá-sáról.
Ezekben az években vált egy gondolkodó és elgondolkodtató (ám korántsem termé-keny) íróvá, aki a műveit (Isaac Asimov közismert jótanácsaival ellentétben) mindenkor szinte a végső nyelvi és kifejezési „tökéletességig”, akár hosszú évekig csiszolgatta, javít-gat-ta. (Ékesen bizonyítják ezt azok a novellái, amelyek időközben kétszer is megjelen-tek, s má-sodszorra még a címük sem ugyanaz volt...)
A század utolsó évtizedeiben időnként – viszonylag ritkán – megjelent egy-egy elbe-szélése különböző folyóiratokban és magazinokban. (Magyar Ifjúság, Ország-Világ, X-Magazin, Pharma Press Kiadó) Ebben a korszakban - alkatilag defenzív személyiség-ként - már-már „feledésbe látszott merülni”, amikor a hazai (és ezen belül SF) irodalom mértékadó képviselői ismét megkeresték őt, mint a magyar science fiction egyik „nagy öregjét”. Ennek eredményeként - a 21. századdal együtt - megkezdődött életének egy új, dinamikus korszaka.
2000-ben, a magyar science fiction reprezentatív antológiájában (Az idő hídján – A magyar SF tükre, MÖBIUS kiadó) helyet kapott egy eredetileg 1984-ben megírt „törté-nelmi” (többek között a leendő Öbölháború-t is megjósoló) időparadoxon-története (Ki állítja meg Speedway szenátort?).
Ezt követően – közel két évig - állandó szerzőként szerepelt a MATÁV (magyar táv-közlési vállalat) internetes fórumának (Puskás Hírmondó) brit mintára szerkesztett SF-irodalmi rovatában, ahol havonta kerültek nyilvánosságra a Kasztovszky-novellák.
A 2002-ben induló - a GALAKTIKA hagyományainak folytatását felvállaló - ÁTJÁ-RÓ SFF Magazinban három novellája jelent meg. Az Álomutazás elérhető áron – a 2003. év legjobb magyar SF novellájaként - elnyerte a műfajban, Magyarországon leg-rangosabb Zsoldos Péter Díjat. A kritika (Szabó Sándor) a novella igen elismerő mélta-tását így kezdte: „Az ÁTJÁRÓ-ban megjelent legaktuálisabb novella...”, és így fejezte be: „...valahol itt kez-dődik a szórakoztatva tanítás!”
Említésre érdemes a szerző A mi konzolunk című novellája is, amely a 2003-ban, a magyar származású amerikai Michael Crawford kezdeményezésére meghirdetett Best-seller-író Világbajnokság magyarországi selejtezőjének (Ponte Press Kiadó) nyertes írá-sa lett. Saj-nálatos módon ez a nemes verseny – a világ jelenlegi tíz legsikeresebb, Crawford által min-tegy kihívott bestseller-írójának „érdektelensége” miatt – nem jött létre.
Az ÁTJÁRÓ Magazin 2004. novemberében megszűnt, de ugyanakkor egy vállalko-zói csoport – 9 év szünet után! – újra indította a magyar SF korábban már világhírre szert tett fo-lyóiratát. Az Új GALAKTIKA 2004. decemberi számában megjelent Kasztovszky-novella (Az időutazás technikája) egyáltalán nem hagyományos sci-fi, ha-nem inkább egy moralizáló prózai költemény, amely mélyen és immár őszintén, leple-zetlenül jellemzi szerzőjének lelki- és gondolatvilágát.
Kasztovszky Béla ma már nem egy ifjú ember, hiszen elmúlt hatvan éves... Gondol-kodásában és műveiben (azok szellemében és stílusában) azonban – mondjuk így: – „korta-lan”. Sőt, időnként inkább: határozottan fiatal! (Lásd pl.: A mi konzolunk című, a közeljövő ifjúságát művészi empátiával megszólító, a jövő jelenben gyökerező veszé-lyeire figyelmez-tető novelláját.)
Ugyanezt az értékes írói adottságát bizonyítja emlékezetes „közönségsikere” is, me-lyet a 2004 nyári, budapesti Sziget Fesztiválon (mely egy Európa ifjúsága által ismert és népszerű rock-fesztivál), oda meghívott előadóként elért, a Van-e élet a Földön? című, a húsevő embe-riség álszent állatvédő ideológiáit parodizáló elbeszélésének felolvasásával. Úgy tűnik, az „érett korú” író nem csupán megérteni, hanem megszólítani is képes a mai ifjúságot.
Írói világának jellemzésére így írt a századvégen Dr. S. Sárdi Margit egyetemi do-cens, irodalomtörténész (ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet), a Magyar Sci-fi Iro-dalomtörté-neti Társaság elnöke: „Kasztovszky novelláit áthatja az emberi felelősség tudata. Szívesen játszik el az idő problémájával, de foglalkoztatja az emberiség jövője is. Világvége-elképzelése a látszólagos pesszimizmus ellenére alapvetően bizakodó: az em-beriség teheti tönkre a Földet, de a hibá-inkból okuló új nemzedék fogja megmenteni is. Önálló kötete és annak címadó novellája, a ’Kétszemélyes világ’ az emberi önzés leküz-dését, az önmagunkból a másik ember felé táruló személyességet jelképezi. Az emberi pszichikum iránt rendkívül fogékony, elsősorban hőseinek belső világa érdekli."
És ezzel – mint ars poetica-val – a szerző maga is teljes mértékben egyetért!
A megrögzött novella-költő 2004-ben „nagyot lépett”: egy magyarországi kiadónak (Édesvíz Kiadó) leadta első tudományos-fantasztikus regényét (Találtkapitány országa), mellyel a szerző nagyon szívesen „ringbe szállt” volna azon a bizonyos Bestseller-író Világbajnokságon...
2004. december