Kasztovszky Béla
Kasztovszky Béla egy - tudományos-fantasztikus novelláival ismertté vált - magyar író. Egy 2000-ben megjelent sci-fi antológia (Az idő hídján - A mai magyar SF tükre) fülszövege szerint: A tudományos-fantasztikus irodalom évszázados hagyományait (Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Babits Mihály...) folytató, a hetvenes évektől alkotó kortárs szerző, a műfaj egyik legjelesebb hazai képviselője.
1942-ben született a magyar Alföldön, a Fülöpszállás községhez közeli Telekpusztán, ahol apja jegyzőgyakornok, anyja tanyai tanítónő volt. Felmenői között többnyire tanárok, jogászok (elvétve képzőművészek, papok és kalandorok is) találhatók; családfáját apai ágon 18. századi lengyel, anyai ágon 17. századi magyar nemesi családokig vezeti vissza.
Családja - nem sokkal születése után - visszaköltözött a fővárosba. Tudatra ébredésének évei szervesen összekapcsolódtak a II. Világháború - Budapest számára rettenetes - utolsó éveivel, majd az azt követő béke és a lelkes, "szocialista" újjáépítés nagyon szegény, de mégis boldog korszakával. Elemi tanulmányait - családi okok miatt - az ország hét különböző általános iskolájában folytatta. A középiskolai évek már egy vidám, szabad cselekvésű és gondolkodású korszak emlékei, beleértve a szinte gyermekként, mégis az események sűrűjében (a Magyar Rádió ostromában) személyesen át- és megélt 1956 októberi magyar népfelkelés izgalmas napjait is.
1967-ben villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egész életében az országos nagyfeszültségű villamosenergia-hálózat létesítő és üzemeltető vállalatánál (OVIT Rt. - National Power Line Company Ltd.) dolgozott, számos szakmai részterületen, jelenleg a cég Marketing és PR osztályán.
Életének jelentős epizódja volt a szakmai filmek gyártása (jelenleg ezek archiválása). 1984-ben öntevékenyen létrehozta az OVIT Műszaki Videóstúdiót, mely a villamosenergia-ipari cégek imázsát éppúgy szolgálta, mint a világhírű, úttörő magyar elektrotechnika történetének megörökítését. Több száz műszaki, technikatörténeti és oktatófilm készítésében - mint producer, operatőr, vágó és szövegíró - részt vett.
Az irodalmi alkotást mindig is életcéljának tekintette, hivatásául azonban nem választhatta, hiszen - a magyarországi viszonyok között - abból sohasem tarthatta (és ma sem tarthatná) el a családját.
Az irodalomhoz gyermekkorától vonzódott, sokat olvasott. 14 évesen iskolai pályázatot nyert utopisztikus dolgozatával (Az ifjúság városa). Középiskolás korában verseket írt, egyetemi éveiben pedig már a prózával is megpróbálkozott. Individuális beállítottságú, elvont írásai (Pl.: Este hétkor találkozunk) nem kerültek nyilvánosságra, de egyre inkább kialakult íráskészsége és egyéni stílusa.
A 70-es évek elején - a megelőző évtizedek jelentősebb angol, amerikai, lengyel, orosz és magyar fantasztáinak hatására - megragadta a science fiction gondolat- és kifejezésvilága, majd e műfaj hazai "atyamestere", Kuczka Péter költő nemzetközileg elismert SF-szakértői és szerkesztői munkássága. Minél több sci-fi novellát olvasott, annál inkább meggyőződésévé vált, hogy ő "jobbakat" tudna írni!
Egy új, fiatal írónemzedék teljesen kezdő tagjaként bekapcsolódott a Magyar Írószövetség Tudományos-Fantasztikus Szekciójának műhelymunkájába. Első (ifjú apaként érzelmileg mélyen motivált) tudományos-fantasztikus novellája (Fehér kör, később: Kétszemélyes világ) az akkor már Európa-szerte ismert GALAKTIKA sci-fi antológia (később folyóirat) 27. számában jelent meg 1977-ben.
Önálló könyve (Kétszemélyes világ, 1982.) magyar viszonylatban igen nagy példányszámban jelent meg az egyre népszerűbb, szintén Kuczka Péter által szerkesztett Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. A szerző a 16 novellát tartalmazó kötet utószavában nyílt szívvel, szinte "tárgyilagosan" vall gyermekkoráról, élményekben és érzelmekben gazdag ifjúságáról, sci-fi íróvá válásának motivációiról, valamint írói hitvallásáról.
Ezekben az években vált egy gondolkodó és elgondolkodtató (ám korántsem termékeny) íróvá, aki a műveit (Isaac Asimov közismert jótanácsaival ellentétben) mindenkor szinte a végső nyelvi és kifejezési "tökéletességig", akár hosszú évekig csiszolgatta, javítgatta. (Ékesen bizonyítják ezt azok a novellái, amelyek időközben kétszer is megjelentek, s másodszorra még a címük sem ugyanaz volt...)
A század utolsó évtizedeiben időnként - viszonylag ritkán - megjelent egy-egy elbeszélése különböző folyóiratokban és magazinokban. (Magyar Ifjúság, Ország-Világ, X-Magazin, Pharma Press Kiadó) Ebben a korszakban - alkatilag defenzív személyiségként - már-már "feledésbe látszott merülni", amikor a hazai (és ezen belül SF) irodalom mértékadó képviselői ismét megkeresték őt, mint a magyar science fiction egyik "nagy öregjét". Ennek eredményeként - a 21. századdal együtt - megkezdődött életének egy új, dinamikus korszaka.
2000-ben, a magyar science fiction reprezentatív antológiájában (Az idő hídján - A magyar SF tükre, MÖBIUS kiadó) helyet kapott egy eredetileg 1984-ben megírt "történelmi" (többek között a leendő Öbölháborút is megjósoló) időparadoxon-története (Ki állítja meg Speedway szenátort?).
Ezt követően - közel két évig - állandó szerzőként szerepelt a MATÁV (magyar távközlési vállalat) internetes fórumának (Puskás Hírmondó) brit mintára szerkesztett SF-irodalmi rovatában, ahol havonta kerültek nyilvánosságra a Kasztovszky-novellák.
A 2002-ben induló - a GALAKTIKA hagyományainak folytatását felvállaló - ÁTJÁRÓ SF&F Magazinban három novellája jelent meg. Az Álomutazás elérhető áron - a 2003. év legjobb magyar SF novellájaként - elnyerte a műfajban, Magyarországon legrangosabb Zsoldos Péter Díjat. A kritika (Szabó Sándor) a novella igen elismerő méltatását így kezdte: "Az ÁTJÁRÓ-ban megjelent legaktuálisabb novella...", és így fejezte be: "...valahol itt kezdődik a szórakoztatva tanítás!"
Említésre érdemes a szerző A mi konzolunk című novellája is, amely a 2003-ban, a magyar származású amerikai Michael Crawford kezdeményezésére meghirdetett Bestseller-író Világbajnokság magyarországi selejtezőjének (Ponte Press Kiadó) nyertes írása lett. Sajnálatos módon ez a nemes verseny - a világ jelenlegi tíz legsikeresebb, Crawford által mintegy kihívott bestseller-írójának "érdektelensége" miatt - nem jött létre.
Az ÁTJÁRÓ Magazin 2004. novemberében megszűnt, de ugyanakkor egy vállalkozói csoport - 9 év szünet után! - újra indította a magyar SF korábban már világhírre szert tett folyóiratát. Az Új GALAKTIKA 2004. decemberi számában megjelent Kasztovszky-novella (Az időutazás technikája) egyáltalán nem hagyományos sci-fi, hanem inkább egy moralizáló prózai költemény, amely mélyen és immár őszintén, leplezetlenül jellemzi szerzőjének lelki- és gondolatvilágát.
Kasztovszky Béla ma már nem egy ifjú ember, hiszen elmúlt hatvan éves... Gondolkodásában és műveiben (azok szellemében és stílusában) azonban - mondjuk így: - "kortalan". Sőt, időnként inkább: határozottan fiatal! (Lásd pl.: A mi konzolunk című, a közeljövő ifjúságát művészi empátiával megszólító, a jövő jelenben gyökerező veszélyeire figyelmeztető novelláját.)
Ugyanezt az értékes írói adottságát bizonyítja emlékezetes "közönségsikere" is, melyet a 2004 nyári, budapesti Sziget Fesztiválon (mely egy Európa ifjúsága által ismert és népszerű rock-fesztivál), oda meghívott előadóként elért, a Van-e élet a Földön? című, a húsevő emberiség álszent állatvédő ideológiáit parodizáló elbeszélésének felolvasásával. Úgy tűnik, az "érett korú" író nem csupán megérteni, hanem megszólítani is képes a mai ifjúságot.
Írói világának jellemzésére így írt a századvégen Dr. S. Sárdi Margit egyetemi docens, irodalomtörténész (ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet), a Magyar Sci-fi Irodalomtörténeti Társaság elnöke: "Kasztovszky novelláit áthatja az emberi felelősség tudata. Szívesen játszik el az idő problémájával, de foglalkoztatja az emberiség jövője is. Világvége-elképzelése a látszólagos pesszimizmus ellenére alapvetően bizakodó: az emberiség teheti tönkre a Földet, de a hibáinkból okuló új nemzedék fogja megmenteni is. Önálló kötete és annak címadó novellája, a "Kétszemélyes világ" az emberi önzés leküzdését, az önmagunkból a másik ember felé táruló személyességet jelképezi. Az emberi pszichikum iránt rendkívül fogékony, elsősorban hőseinek belső világa érdekli.
És ezzel - mint ars poetica-val - a szerző maga is teljes mértékben egyetért!
A megrögzött novella-költő 2004-ben nagyot "lépett": egy magyarországi kiadónak leadta első tudományos-fantasztikus regényét (Találtkapitány országa), amellyel a szerző nagyon szívesen "ringbe szállt" volna azon a bizonyos Bestseller-író Világbajnokságon...
2004. december